Ha Vlagyimir Putyin azt akarná, hogy béke legyen Kelet-Ukrajnában, már tudnánk róla. Angela Merkel és Francois Hollande jó szándékú, ám meglehetősen kétségbeesettnek tűnő vállalkozása csak akkor járhat sikerrel, ha az orosz elnök váratlanul meggondolja magát, és átértékeli eddigi pozícióját. Most még vannak barátai Európában – egyelőre nem Orbánra vagy Vonára gondolunk –, még van mozgástere, még van politikai megoldás.
Ha Washingtonban a héják kerekednek felül, és a kijevi kérésnek engedve elkezdik fegyverrel, hírszerzéssel, elektronikus felderítéssel, logisztikával aktívan támogatni az ukrán hadsereget, Európának nem nagyon lesz más választása, mint felsorakozni a biztonságát egyedül garantálni képes Egyesült Államok mellé. Onnan pedig már nagyon nehéz lesz visszafordulni.
Oroszország egyharmaddal megemelte katonai költségvetését, a nemzeti össztermék arányában már többet költ védelemre (támadásra?), mint az USA. Óriási anyagi áldozat ez egy olyan pillanatban, amikor gazdasági kilátásai rosszak. Szakértők szerint másfél év alatt kimeríti tartalékait, utána pedig elkerülhetetlen az összeomlás. A lakosság túlnyomó többsége még támogatja Putyin elnököt, de egyre többen kérdőjelezik meg, ilyen áron minek nekik a Krím félsziget, és már csak a lakosság kisebbsége akarja valamilyen formában Oroszországhoz csatolni a Donyec-medencét.
