Semmitől a mindenig. Hozzávetőleg ebben a szűknek nem mondható tartományban értelmezik majd az újpesti időközi választás eredményének politikai következményeit. Pedig az egykor KGB-s kiképzésen átesett 70 éves MSZP-s Horváth Imre elsöprő sikere biztosan többet érdemel egyszavas gyorsértékelésnél. Főként akkor, ha megemlítjük: a szocialisták 2000 után először győztek időközi parlamenti voksoláson.
Ezt a hosszú időszakot zárta le a vasárnapi siker, amelyet a Fidesz igyekezett bagatellizálni: minden a várakozásoknak megfelelően történt. E közlés valóságtartalma a nullához konvergál, mert nemhogy az efféle megméretéseken rég veretlen kormánypárt, hanem az ezúttal a DK, az Együtt és a PM támogatása nélkül rajtvonalra álló piros csapat sem számított arra, ami történt. Aligha gondolta bárki, hogy a Kiss Péter halála miatt kiírt választási versenyt nagyobb fölénnyel nyeri Horváth, mint elődje a tavaszit. Miként azzal sem szoktak kalkulálni, hogy a narancssárga „üzemnek” több szavazója marad otthon, mint a riválisnak.
Ám ebből nem következik még, hogy minden a visszájára fordult. Meglehet, csak a Budapest- és/vagy a Kiss Péter- és/vagy a baloskörzet-faktor miatt bukott nagyot a Fidesz. Az viszont biztos: akármi okozta is az eredményt, az alapvetően változtatta meg a következő hónapok politikai napirendjét. Azzal, hogy a baloldal megtartotta az újpesti mandátumot, lehetővé tette, hogy legközelebb, Veszprémben lebontsák a kétharmadot, hiszen ez már csak egyetlen mandátumon múlik.
