Az írás a Népszabadság
2014. 11. 26. számában
jelent meg.
Akkora homokszem került a már régen szétesett olajozott gépezetbe, mint üveges tótnak a macskát szarni.
Nem, nem arról van szó, hogy mekkorát diaszpórázott Kósa Lajos nemdubajozás helyett (a valóság azzal szemben, miszerint) szigorúan magánúton, nem hogy egy, legföljebb ha kétharmad nemló árából, mit lónemló?, talán ha egy girhes gebe, mínusz áfa. A leghatározottabban nem erről van szó.
Hanem. (És ez itt egy nagy hanem.)
Újpest. Csak az Újpest.
A Magyar Szocialista Párt – hahó, emlékszik még valaki rájuk? – mindent, de tényleg mindent megtett megint, hogy ezen az időközi választáson se legyen esélye győzni. Egyébként megérteném ezt az igyekezetet, van rá elég ok, racionális, morális. Isis. Igazából én már 2002-ben indokoltnak tartottam volna az ilyen irányú igyekezetet, de akkor még más volt a megrendelő. Lett is belőle baj. Konkrétan ez, amiben ülünk.
Tehát, nehogy véletlenül nyerni tudjanak, megkeresték a legismeretlenebb, legreménytelenebb, de annál kompromittáltathatóbb jelöltet. (Házunk előtt két kompromitt állt.) Igazából Simon Gábor lett volna jó, Hagyó vagy Zuschlag, de egyiket sem lehetett, Molnár Zsolt meg már benn van a parlamentben, így sikerült megtalálni a KGB-s múlttal gyanúsítható határőr bácsit, Újpest reménybeli Falus Ferencét. De most már a kapanyél is visszafele sül el, akkora a káosz.
Csodálkozom, hogy Gera Zolit vagy Böde Dánielt nem keresték meg. (Hogy Kubatovot nem, abban viszont nem vagyok biztos.)
A vicc vagy micsoda, irónia (?) a dologban az, hogy így utólag nézve talán még Simon Gábor, Hunvald vagy Zuschlag is hozta volna Újpestet. Simán.
Pedig a túloldali olajozott gépezet is működött ám: olyan szépen, olyan elegánsan, olyan habkönnyű rutinnal állította sorompóba például választásszervezők Elvis Presley értékű Jolly Jokerét, Schmuck Andort, hogy azt öröm volt nézni. Nekem Szili Kati és Fodor Gábor ugyan hiányzott egy kicsit, már a hitelesség végett, de ízlések és pofonok, ugye. (Schmuck egyébként ezzel Guinness-világrekordot állított fel, mint a legtöbb választókerületben valaha megfordult jelölt; remélem, lesz egy kis ünnepség is, héliummal felfújt három emelet magas Schmuck-lufi, Laci bácsi elkészíti a világ legnagyobb vattacukrát Ráma margarinból és a többi etc.)
Na most az a kérdés, mi a tanulság, ugye? Ja, az nincsen. A veszprémi elvtársakon a sor, mint tudjuk. Egyrészről ott van az a babettás sikoltozós eszprémi elvtársnő a klumpában, a Linda, na ő majd lerúgja az Orbán-fasizmus fejét. Másrészről pedig Török Gábor is elindul, mint igazán kívülálló elemző, de ez már olyan mértékben csavarja meg az egyébként is követhetetlenül kusza szálakat, hogy félő, valamiféle törés keletkezik a téridőben, társadalmi-politikai Möbiusz-szalag, és mindannyian eltűnünk hirtelen valamelyik (egyetlen) oldalán. És létrejön a nemzeti egység legott.
