Pár nap múlva újra az utcára vonulnak azok, akik már nem fogadják el Orbán Viktor rendszerét, amelyet a Fidesz–KDNP minden különösebb ellenállás nélkül épített föl a szemük előtt. És most már be is lakná, ám a rendszer működésképtelen, mert alkalmatlan a belülről való növekedésre (fejlődés), ezért újabb és újabb területekbe mar, s már az otthonokat fenyegeti, a legbensőbb létet, a közeget, amelybe mindenki berendezkedett, ki túlélésre, ki a körötte lévő világ semmibevételére, ki kuckóba bújásra.
Ám már nem lehet alámerülni és kibekkelni, úgy tenni, mintha. Mintha nem úgy volnának a dolgok. Mintha lehetne kívül maradni, csak magunkban és magunknak lenni, mintha mindenki csak önmagáért és legszűkebb környezetéért felelne – de már értük sem feltétlenül tud.
Nem lehet, mert senki nem érezheti biztonságban magát, mert mindenki elfoglal valamekkora területet, amelyre szemet lehet vetni, amely az alapvető közege, tehát létezésének elengedhetetlen feltétele, és immár bármikor veszélybe kerülhet. A munkaalapú társadalmakban a munkahely is megszállható, az otthon is, a rendszer a kiszorításra épül, így a kiszorításért megszállható az aluljáró, a kirakatportál, bármi.