Ami elkerülhetetlen. Ezek a társaságok ugyanis nem vagy alig fizetnek adót idehaza. Az amerikai Uber európai központját Hollandiában jegyezték be, a vállalat a megszervezett fuvarok után nem tesz be egy forintot sem az államkasszába. Ám a legsúlyosabb dilemmát az új technológiai sztárok karaktere jelenti: nincs termelékenység, nincs munkaerőigény, van viszont globális térben utaztatott bevétel. Mindez akkor, amikor vidéki riportjainkban is rendre feltűnik a mondás: a földeken a fejlesztések miatt egy ember elég arra, amit korábban öt végzett.
Lehet erre mondani: ez a haladás. Igen, technológiai, de nem demokratikus. Fájdalom, az Uberről, az Airbnbről szóló mikrovitát mindig elveszítik majd az egalitárius oldal képviselői. Hiszen ellenfeleik okkal érvelnek azzal, ha mérjük a kárt, amelyet okoznak (elmaradt adóbevétel stb.), nevetséges számot kapunk, miközben az innovációnak köszönhetően a piac többi szereplője is modernizációra szorul, és a társadalom perifériáján tengődők életét meg úgysem befolyásolja az ügy. Sőt még arra is lesz példa, hogy az Uber főállást teremtett sofőrjének. Arról nem szólva, hogy a hazai körülmények, a vállalhatatlan taxislobbi, a kiváltságokért tüntető szektor, amely az Uber ellen oly gyorsan lépett, a hiénákkal meg évtizede nem tud mit kezdeni, a kierőszakolt magas hatósági ár, lényegében automatikusan lehetetleníti el a szolidaritást. Az Airbnb-probléma meg a baloldal szállodaipar iránti elkötelezettségeként is megjeleníthető, még ha persze nem is a Hilton családról, hanem a munkahelyekről és a befizetett adóról szól a történet. Azzal a poénnal meg le is lőhető a vita, hogy a postások se követelik az e-mail betiltását, hogy több legyen a levél.
Ezért fontos hangsúlyozni, hogy nem az Uberről szól a vita, hanem az államról és a politikai közösségről. Ha nem tud az állam rávenni az adózásra egy területén szolgáltatást végző céget, akkor eszköztelen, úgy meg baloldali célokat sem tud elérni, amelyekhez ugye be kell avatkozni. Szóval ez eszmei disputa, ilyen értelemben hitvita. Itt, a baloldalon azt tudjuk, nem a piaci, technológiai, hanem a demokratikus haladás a cél, így az egyenlőtlenségek alakulása szempontjából kell vizsgálni mindent. Azaz ha egy gyár új robotja ezer ember munkáját veszi el, nincs miért örülni, mert Versenyképesebb lesz az üzem, hiszen aztán ezren lesznek munka nélkül.
Ezzel nem is a fejlesztőknek, a technológia urainak kell foglalkozniuk, hanem a politikusoknak, akik politikai közösségük egészének képviseletére szerződtek. Egyenlőségpárti részüknek hatalmas kihívás a morálmentes technológia hódítása, a követhetetlen pénzügyi tranzakciók, az adókerülés, a termelékenység, munkaerőigény nélküli dollármilliárdos applikációk ünneplése. Ezek jók a felső középosztálynak, miközben ellenállással szinte nem találkoznak, mert a felhasználók, a véleményvezérek és a döntéshozók ugyanabból a társadalmi rétegből kerülnek ki. Pedig nem árt körbenézni, hogy a pénzpiaci innovációknak és a deregulációnak köszönhetően hogyan terjedtek el a derivatív pénzügyi manőverek, hogy lett offshore-mulató a világ.
Ha pedig minden így folytatódik, az elit innovációi közben csak piaci racionalitáson nyugvó keretben folytat mikrovitákat, akkor nem a szerb határra, hanem lassan Közép- és Nyugat-Magyarország köré kell falat építeni. Mert jönnek majd a gazdasági menekültek, akiknek nem szóltak Békésben, Borsodban, Baranyában, hogy applikációt kellene fejleszteni vagy legalább Airbnb-n kiadni az encsi vályogházat vagy a salgótarjáni panelt érdeklődő turistáknak.
Jönnek majd azok, akiknek még az e-mailt is a postás viszi ki.
