Miután semmiféle ésszerű közgazdasági érv nincs az alig 40 milliárd forint „megtakarítása” mögött, hiszen „Magyarország jobban teljesít” – ez alig három futballstadion ára, töredéke annak, amennyibe a várbeli rezidencia kerül nekünk, vagy amennyi éves megbízást kap a Közgép, vagyis annyi, amennyit egy jól teljesítő magyar vállalat vezérkara, pár ember hazavisz –, tehát csakis végiggondolt politikai érdekek állhatnak a döntés hátterében. Ezt erősíti az uszító kormányzati kommunikáció, mely szerint az indokolja a szigorítást, hogy ne lehessen a posta előtt a szociális támogatás kifizetése napján „hatalmas dzsipekkel megjelenni”. Amennyire ismerhetjük a korrupt keleti posztszovjet vagy távolabbi banánköztársaságok „természetrajzát”, joggal feltételezhetjük, hogy tudatos bűnbakképzést, gonosz és aljas machinációt terveztek meg a magyar kormánypolitika boszorkánykonyhájában.
Ugyanis ha nincs, és még inkább nem lesz annyi pénz sem egy családban, hogy reggelit, takarót, ne adj isten: gyógyszert vegyen a kisgyermeknek, akkor a szülő választás elé kerül. Éhezés, betegség, kínszenvedés, korai halál, vagy a bűncselekmény. Amelynek következménye a lebukás és így börtön. Aztán még lejjebb sodor az „önkéntes spirál”: drog, prostitúció és erőszak. Ha pedig megnő a bűnesetek száma, akkor maga a társadalom fogja követelni a még keményebb fellépést a bűnözőkkel szemben, hozzájárulva a szabadságjogok további korlátozásához, a „kékfényes” hírek pedig rendre el fogják vonni a figyelmet az igazi bűnösök felelősségéről.
S mivel nem kétséges, hogy a legelnyomottabb és legjobban szemmel tartott cigányok körében lesz a legtöbb felderített bűncselekmény, és a média is ő tőlük jön izgalomba, bizonyossággal állítható, hogy a felheccelt cigánygyűlölet olyan mértékig gyúanyag lesz a hatalom kezében, hogy bármelyik pillanatban zavargásokat, „szükségállapotot” lehet provokálni, és akkor már másra sem fog figyelni a nép, mint a „rendbontók” leverésére.
Azoknak, akik nem haszonélvezői ennek a rezsimnek, és akik nem akarnak megalázva, kínok közt élni, 20 évvel korábban halni, vagy hosszú, gyötrelmes éveket a börtönökben tölteni, két utat javaslok: menni vagy harcolni.
Kedves sorstársam! Ha nem hiszel a változásban, a korrupt és apartheid rendszer lebontásában és helyére egy élhető ország felépítésében, továbbá megteheted – menj, keress átmenetileg vagy véglegesen új hazát! Olyat, ahol az értékeidet nézik, s nem a bőrszínedet, ahol számítanak a tudásodra, a munkádra, ahol a gyerekeid biztonságban és mosolyogva fejlődhetnek, ahol van értelme a küzdésnek, ahol azonos lehetsz önmagaddal. Ha nincs jó szakmád, nyelvtudásod, pénzed vagy éppen erőd, lelked itt hagyni a téged semmibe vevő hazát, vagy hiszel önmagadban, a változás esélyében, és a talpadon állsz, akkor küzdjél, harcolj egy új rendszerváltásért, egy új köztársaságért, amely minden állampolgára számára otthon lehet, így a számodra is!
Mindkét döntés nehéz, de akik méltósággal szeretnek élni, azoknak dönteni és lépni kell. Akik az itthonmaradást választják, azok kapcsolódjanak be a népi ellenállási mozgalmakba, az új civil csoportosulásokba, megalakuló pártokba! És vegyenek részt a tömegdemonstrációkon: legyenek láthatóak a romák! Ennek is van perspektívája, mert minden gonoszságra épülő hatalomnak egyszer össze kell roskadnia. Csak reménykedni tudunk, hogy a küszöbön álló káosz és belháború ártatlan embereket nem fog maga alá temetni. A régi helyére pedig egy új alapokon nyugvó Köztársaság épül majd, ezúttal a cigányokkal közösen.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
