De vajon mit remélnek a jogalkotók a törvénytől? Tényleg azt, hogy a jogszabály hatálybalépése után a gazemberek majd elgondolkodnak, használjanak-e illegálissá nyilvánított szoftvert? Valóban azt gondolják, hogy ettől hirtelen mindenki fegyelmezett, jogkövető polgárrá válik?
De az is kérdéses, megijednek-e a szoftverfejlesztők és -forgalmazók, s tényleg felhagynak majd a titkosító alkalmazások készítésével és terjesztésével, ami itthon hamarosan bűncselekmény lehet – és akár két évet kaphatnának érte. Vélhetően a terroristát sem nagyon érdekli, hogy nálunk hamarosan esetleg nehéz lesz okostelefonra szabott applikációt működtetni, netán beszerezni. Hozzáértők szerint ezek az emberek különben is leginkább eldobható, személyhez soha nem kapcsolódó mobilt használnak, így a készülékek lehallgatása, adatforgalmának megfigyelése nehezen megoldható feladat, akár kódoltan, akár kódolatlanul mennek az üzenetek.
Ez tehát nem több, mint látszatintézkedés. A terrorizmus elleni fellépésnek kétségkívül fontos szelete az internetes és mobilkommunikáció folyamatos figyelemmel kísérése, ám ez a mostani ötlet vélhetően nem vezet sehová. Aki rosszat akar, ettől nem ijed meg, csupán annyi történik, hogy kényelmetlen helyzetbe hoznak gyanútlan milliókat. Akik esetleg azt sem tudják, hogy amikor SMS-t küldenek, azzal mindjárt valami csúfságot műveltek.
A készülékek egy részében mellesleg az operációs rendszer része a titkosító szoftver is, így egy-egy elcsípett üzenet szinte visszafejthetetlen. Ezért ki felel? A laikus felhasználó? Sokuknak gyakran még a telefon alapfunkcióinak beállítása sem megy egyszerűen, s nem kevesen lehetnek, akiknek fogalmuk sincs arról, mit csinál éppen a készülékük. A gyártók a hazai szabályozás hírére tényleg átdolgozzák a rendszerüket?
Ráadásul az egész azt a képzetet kelti, hogy tömegesen akarnak embereket megfigyelni. Hogy ismét eljön a totális elhárítás ideje, amikor a hatalom mindenkiről mindent tudni akar. Csak azokról tud túl keveset, akikről pedig sokat kellene.
