Tudjuk, honnan volt az első hatszáz milla. Egy bank megvásárlása alapvetően nem különbözik sokban egy épületétől vagy egy használt bakancsétól – abban legalábbis biztos nem, hogy vevőként legalábbis illik gyanakodni, ha a nagyon értékesnek látszó portékát úgy kínálják: még fizetnek is érte, ha elvisszük.
Márpedig a kormányzati kommunikáció most azt próbálja sulykolni, lám, milyen jól járt az adófizetők közössége, hiszen potom 17 milliárdot kell kifizetni egy olyan bankért, amelynek a tőkéje ennek a tízszerese volt.
Ennek a diszkontnak azonban van oka, ahogyan annak is, hogy a bajorok vállalták a korábbi hitelek elengedését is. Mondjuk ki: az MKB nem kellett senkinek a magyar államon kívül. Két éve próbálnak túladni rajta, eddig nem ment – ilyen áron sem.
Az kevéssé hihető, hogy ez a bevásárlás azért jó, mert így majd az MKB jó magyar bank lesz. Van nem egy olyan megbízható, hazai bankár a Fidesz közelében, aki szívesen vinné el a negyedik legnagyobb piaci szereplőt. Mármint ha van értelme.
De nem volt vevő sehol: az OTP-nek se kellett ez a bank, pedig milyen szépen lehetett volna hozzá passzítani. A lakosság és az erő itt, a vállalatok ott – és a gyengeség meg az iszonyatos portfólió, amely mindenkit elriaszthatott.
Konszolidáció – mondta ki a bűvszót Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kétszer is egy nem túl nehéz interjúszituációban, pedig valószínűleg mondták neki, hogy kerülje. Az MKB-t ugyanis a magyar állam nem megveszi, hanem megmenti, csak ezt nem mondjuk ki.
Ez a bank azért nem kerül most semmibe a magyar adófizetőknek, mert évente termelt százmilliárd veszteséget eddig – és most az állam még jól megtépázza majd a devizahitelesek megmentésével. Az MKB nem az utolsó olyan bank, amelyet a Fidesz gazdaságpolitikája, különadói és intézkedései tesznek tönkre. Nem is az első, amelyet meg kell menteni – a takarékszövetkezeti szektor már százmilliárdunkba került, és még így is dőltek be bőven takarékok.
Más kérdés, hogy abban az esetben nem kizárólag a szövetkezetek megmentése volt a szempont, hiszen gyorsan sikerült új, tűzközeli tulajdonosokat és irányítókat is találni. Ne legyen kétség, most se lesz másként. Az MKB nemcsak ahhoz túl nagy, hogy az állam hagyja bedőlni, de ahhoz is, hogy a megerősítése, feltőkésítése és rendberakása után csak úgy, simán el lehessen adni.
