Törvénytervezetet készül benyújtani Székelyföld autonómiájáról a román törvényhozásban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Az ügyben most indultak a szakértői egyeztetések a Magyar Polgári Párttal (MPP), majd a tervezetet közvitára bocsátják, mielőtt a bukaresti parlament elé kerülne. Mekkora eséllyel, nehéz lenne megmondani.
Bár az elmúlt években érezhetően enyhült az autonómiaellenes hangulat, most a nemzetközi helyzet enyhén szólva nem a higgadt vitának kedvez. Nem véletlen, hogy az erdélyi magyar politikusok minden adandó alkalommal hangsúlyozzák: a székelyföldi autonómiatörekvések „bármiféle Ukrajnával történő összehasonlítása elhibázott" (Kelemen Hunor). Erre „a nemzet miniszterelnöke" parlamenti székfoglalójában richtig kijelenti, hogy az autonómiának „közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete". Még a magyarellenességgel nehezen vádolható lengyel miniszterelnök, Donald Tusk is a fejét csóválgatta, mondván: „Ma, amikor tanúi vagyunk Ukrajna szétbontásának, az ország szétszakítására irányuló kísérletnek, egy ilyen kijelentés aggodalmat kelthet".
És kelt, nemcsak azokban, akik az autonómia szorgalmazóit békeidőben is elszakadáspártinak nézik, hanem azokban is, akik általában visszafogottak, és a „magyar kérdéshez" empátiával közelednek. Egyikük, Ion M. Ionita a bukaresti Adevarulban azt írja: Ukrajna szétesése megmutatta, hogyan lehet klasszikus katonai invázió nélkül szétverni egy országot, s az orosz módszert igény szerint exportálni a „használati utasítással" együtt.
