Túl 1541-en

Az üzleti utazók, a kamionsofőrök eddig is járhatták Európa útjait, városait. A törökök fél évszázada részesei az európai városképnek. Az ellenzők szerint a szabadabb utazással a terroristák jönnek majd. Törökország ugyanis „keletre nyitott", beutazhatnak területére az Európába tartó merénylők. Ám az eddigi iszlamista támadásokat többnyire európai uniós állampolgárok hajtották végre, s közülük sem törökök vagy törökországi kurdok. Az eddigi szigorúnál is szigorúbb vízumrendszer sem állíthatta volna meg a terrorszervezetek küldötteit. Mások tartanak tőle, hogy Erdogan erőszakos lépései Délkelet-Törökországban kurd menekültek áradatát indíthatja el, akik turistaként érkeznek, de menedékjogot kérnek majd az üldözésre hivatkozva. Van erre némi esély.

Jöhetnek-e tömegével turistának, családlátogatónak álcázott török gazdasági migránsok? Eddig is jöttek. És vagy kaptak munkavállalási engedélyt, vagy eltűntek a szürke zónában, vagy hazamentek, mert otthon jobban kerestek. A török korrupciós hálózatok esetleg a Schengen-zónába való beutazásra jogosító biometrikus útlevélhez juttathatnak nem törököket – szól egy másik érv. Akkor viszont mit tesznek azon országokkal, ahol most is gyanús rokoni, üzleti, politikai kapcsolatok révén telepednek le bizonytalan eredetű vagyonos személyek? Mi lesz a londoni, bécsi stb. orosz, ukrán, kazah oligarchákkal, arab sejkekkel, a nálunk kötvényt vásárolva letelepedő ázsiaiakkal?

A szabad utazás lehetőségének tapasztalata erősíti a civil társadalmat, a polgári erényeket. Törökország polgárainak tekintélyes része nyugatinak tartja magát, világi elveket követ, a legkevésbé sem fanatikus. Világot akarnak látni, és nem fogják magukat turistának álcázva elfoglalni a budai Várat, mint elődeik 1541-ben tették. A korlátozások éppen a Nyugat-ellenes, demokráciaellenes és nacionalista érveket erősítik. Végső soron mindenféle szélsőséget.