galéria megtekintése

Tudták, tették

3 komment


Tamás Ervin

Nem volt kérdés, hogy néhány éve, a választási törvény módosításával a kormánypártok biztosra akartak menni. Ott és akkor úgy faragtak a szabályokon, ahogy az számukra ideális volt, s csak a kötelező regisztrációnál fújtak visszavonulót. Lehetett bölcselkedni arról, hogy ha az ellenzék győz, fordítva is elsülhet a Fidesz fegyvere, de napnál világosabb volt, hogy erre a minimálisnál is kisebb az esély. Talán akadtak, akik azt hitték, hogy jót tesz a magyar parlamentarizmusnak az új erők összekovácsolódása, a kisebb létszámú T. Ház, de azóta tudjuk: a sikerkovács nem került elő, a kevesebb képviselővel pedig nőttek a költségek, ráadásul a munka sem lett érdemibb.

Talán a szemforgató megoldások közül is kiemelkedett a laza jelöltállítási szabályok bevezetése, hiszen így könnyebben meglett bárkinek az országos lista, s hozzá a bőkezű állami finanszírozás. Mindez mint demokratikus vívmány lett előadva, de már az első pillanatban látszott – a kampányra készpénzben (!) kifizethető 150-700 millió forint sok élelmes embernek meghozza a kedvét a pártalapításra, különösen hogy a kampányköltésről nem kötelező a tételes bevallás, hiszen az a nagy pártok számára is kínos perceket (napokat?) okozna. A zömmel semmibe vesző álellenzéki százalékok a Fidesz győzelmi esélyét növelték, hiszen második forduló nem lévén, a későbbi szövetségkötésre nem nyílt lehetőség.

A tavaly év elején létező 147 bejegyzett pártból 23-at 2013-ban jegyeztek be. Ortopéd elnevezésekkel, nevetséges vagy anakrón programmal különös előéletű emberek tucatjai hirdettek meg szervezeteket. Az alapítás néhány tízezer forintba került, 500 támogató aláírás megszerzése sem volt nagy kunszt, s máris lehívható volt a 150 milliós állami szubvenció. Akadt párt, amely ebből 65 millió forintot számolt el üzemanyagra, 40-et egy félperces videóra, de a lezserebbek nem is részletezték, mit fed az „anyagi kiadások” rovat. Ez sima visszaélés, ami nem érhetett senkit váratlanul, hiszen a kezdet kezdetén hozzáértők serege sorolta a csapdák, kibúvók, trükkök tucatjait. A törvényalkotók ezt tudták, mégis engedték.

 

Szombati lapunk leltára: 630 millió forint végleg eltűnt a jogtalanul felhasznált támogatásból, míg a kétmilliárd forintra rúgó választási bírságoknak alig két százalékát sikerült behajtani. Zajlik még néhány eljárás, de a visszaszerzett összeg és a további ilyen esélyek elenyészőek. Úgy hal meg a történet, ahogy született – képmutatóan. Az adóhatóság behajthatatlannak ítéli a summát, a választási iroda hivatalból nem altathatja az ügyeket, az adóhatóság tehát lezárja, majd az iroda újranyitja az aktákat feleslegesen.

Ez nem a demokrácia oltárán feláldozott pénz! (Legalább képzeletben játsszunk el a gondolattal, hol lehetett volna jobb helye az ablakon kidobott millióknak!) És ha valami rombolja a parlamentarizmust, a pártrendszert, a normákat, ez az egyre inkább ránk égő történet biztosan. Születése és halála is azokat szolgálja, akik kitalálták.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.