Válaszoljanak a számok. Az Eb eddigi 14 találkozóján 29 gól esett, ami 2,07-es, kiemelkedőnek nem mondható átlag. Ellenben ebből a 29 gólból 8 a Zona Cesariniben, azaz a 85. perc után esett, miközben időarányosan csak 3 gólnak kellett volna születnie ebben az időszakban. (Úgy számoltunk, hogy 95 percesnek vettük a meccseket, és ebből vizsgáltuk az utolsó 10 percet.)
Ráadásul ezek szinte kivétel nélkül fontos találatok voltak: vagy meccset eldöntő, mint a francia Payeté a románok ellen, mint a szintén francia Griezmanné az albánok ellen, mint a spanyol Pique gólja a csehek ellen, vagy pontot mentő, mint az orosz Berezuckijé az angolok ellen. De azok a gólok is fontosak voltak, amelyek 2-0-s győzelmet eredményeztek, mert 1-0-s vezetésnél, az egyenlíteni szándékozó ellenfél rohamai közepette születtek, és nyugalmat adtak a gólt szerző csapatnak. Ilyen volt a német Schweinsteiger gólja az ukránok ellen, az olasz Pellé találata a belgák ellen, a mi Stieber Zolinké az osztrákoknak, vagy Payet szerdai találata Albániának. (Ezen a meccsen a franciák mindkét gólja a Zona Cesariniben született.)
S hogy mi lehet az oka ennek a sok kései találatnak? Erre biztosan nem mi fogunk választ adni, hanem a labdarúgással foglalkozó szakemberek, de mindenképpen érdekes, hogy a találkozók végén, éles állásnál, amikor minden bedobásnak, szögletnek, passznak óriási jelentősége van, a védelmek ennyire kihagynak.
Renato Cesarini talán el tudná nekünk mesélni a késői gólok titkát, de ő szegény 1969 márciusában meghalt...
