Miniszterelnökünk szerint nem mindegy, hogy kik képviselik Magyarországot az Európai Parlamentben, mert ott meg kell védeni az akácot, a pálinkát és a rezsicsökkentést. Túllépve azon a kérdésen, hogy a magyar–EU relációban valóban ezek lennének-e a legfontosabb kihívások, vizsgáljuk meg, hogy kitől és miért szorulnak védelemre a Fidesz-kampány középpontjába állított „nemzeti értékek”.
Az akáccal a legtisztább a helyzet: a magyarországi akácüldözés ma egy 2012-ben Orbán Viktor kormánya által elfogadott jogszabály-módosításon alapul – addig csak új telepítések esetén nem volt szabad közterületen akácot ültetni (az egyértelmű ökológiai károk miatt), azóta a kivágott akácfák helyére is tilos. Hogy az EU-nak mi köze mindehhez, azt talán csak Habony Árpád tudná megmondani: a brüsszeli hivatalokban valóban készül egy uniós szabályozási javaslat az Európába behurcolt özönfajok visszaszorításáról, ám a kapcsolódó tiltólistán csupán hét állatfaj szerepel, az akác viszont – tudtunkkal még a magyar jobboldal újabban tudományszkeptikus álláspontja szerint is – növény.
A pálinka ügye bonyolultabb. Az EU bírósága szerint ellentétes az uniós joggal, hogy nálunk évente 50 liter gyümölcspárlatot saját felhasználásra jövedékiadó-mentesen lehet főzni vagy főzetni. Vagyis nem a pálinkával, hanem az adómentességgel (és vele az otthon főzött pálinka mennyiségének ellenőrizetlenségével) van baj meg azzal, hogy az adómentes főzők semmilyen formában nem vállalnak részt az általuk (is) okozott alkoholnyomorúságok kezelésének finanszírozásából. Ez azonban a minimum egymillió alkoholista hazájában (amely évtizedek óta nem tud lekerülni a májcirrózis miatti elhalálozások világranglistájának éléről, és ahol a halálos betegségek, illetve a családi erőszak szempontjából is az alkohol az egyik fő rizikótényező) vélhetően nem csak az EU-t zavarja: ha az Orbán-stáb választási témákban igen aktív közvélemény-kutatói a magyar feleségeket is megkérdeznék, hogy szeretnék-e megvédeni a pálinkát, a válaszokat a kormány aligha tenné ki a kirakatba.
