Gyerekkorunkban anyánkkal mi magunk is jártunk körmenetre, ám úgy rémlik, hogy mindig lassan és méltóságteljesen vonult a tömeg, gyertyát tartva a kézben, tízperces futamidőre nem emlékszünk, Pió atya sohase csinált Cooper-tesztet a feltámadási körmenetből, igaz, nem is érdekelte a futball.
|
Kiss-Rigó László a kapuban
Karnok Csaba / Fotó |
Kiss-Rigó püspök viszont ízig-vérig sportember. Azon túl, hogy ő maga kapus, Szegednek NB I-es csapatot ígért, ám amikor az NB II-ből is kiestek, az egész garnitúrát Gyulára költöztette, ahol egyházi futballakadémiát is alapított. S mindezt nem számításból tette, mint sok talpnyaló: ő már 2007-ben az egyik túra előtt saját kezűleg áldotta meg a teljes válogatott keretet, az más kérdés, hogy a csapat már az első meccsén kikapott Ciprustól; komoly szakember onnantól nem számolja a magyar válogatott megszégyenüléseit.
A futball nem csupán a nemzeti lét szubsztanciája, de védőpajzsot is nyújt.
Kiss-Rigó püspököt szakadatlanul üldözik, próbálják rábizonyítani, hogy besúgó volt, hogy nem tud elszámolni súlyos pénzekkel, ám mindig és mindenhol győztesen kerül ki a harcból, a hatóságok sorra szüntetik be ellene a vizsgálatot.
Legújabban kényszerítés miatt nyomoznak ellene, mert a püspöki helynökkel megfenyegették és kirúgták az egyik diakónust, aki szerintük feljelentette őket, de baj van a plébánosokkal is, mert azt nehezményezik, hogy a püspök, aki igen jóban van Lázár államtitkárral, sőt az előző választáson személyesen kampányolt mellette, az államtól kapott milliárdokat nem a beázó templomokra fordítja, hanem futballra; ezek azonban piszlicsáré ügyek. Ha egy országban a miniszterelnök barátjának a cége következmények és visszhang nélkül vehet ki 40 milliárdot a lakossági rezsicsökkentésre szánt gázüzletből, akkor mi se kicsinyeskedjünk.
Mi kizárólag a tiszaligetiekért aggódunk. A sorsolás ugyanis úgy hozta, hogy nagyszombaton, az NB I 25. fordulójában délután kettőtől este tízig egymást érik a mérkőzések, sorra lépnek pályára olyan csapatok, mint a Pápa, a Paks, a Kaposvár; nincs okunk feltételezni, hogy a püspök akár egy percet is kihagy.
Mindez a falu lakosságára vetítve az eddigi tíz perc helyett testvérek között is háromperces futamot ígér, az eddigi leggyorsabb körmenetet az anyaszentegyház fennállása óta. Észnél kell tehát lenni, egyetlen kihagyás is megbosszulhatja magát, nincs olyan, hogy jaj, visszeres a lábam, meg hogy jaj, beállt a derekam; menni kell, a templom sarkánál okosan fordulni, a végén aztán lehet repeszteni; mutassuk meg, hogy él még a magyar virtus.
Persze az elején mindenütt fájni fog, sípol a tüdő, sajog a térd, ám annál jobban esik utána az allelujás szentmise; nem szólva arról, hogy az augusztusi Szent Jobb-körmeneten már nevetve fogják lekörözni az egész mezőnyt.
