Képtelenség Magyarországon élő magánemberként megszabadulni a világpolitikától, hiába is szeretné valaki, hogy békén hagyják vele. Most kivételesen nem az októberi kvótanépszavazásra gondolok. Ez ugyanis ordítóan magyar belpolitikai ügy, a menekültkvóta csupán szánalmas ürügy a hazai hatalompolitikai hadijátékban.
A Törökország és az Európai Unió közötti vízummentességi ügyről van szó az, ami hat a magyarországi magyarok ügyeire is. Az elmúlt napokban újra súlyos szópárbajt vívott egymással a török kormány és az EB. Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter azt mondta: ha október végéig, közepéig nem kap Ankara végleges időpontot arra, hogy mikortól utazhatnak polgárai a schengeni zónába vízum nélkül, úgy semmissé nyilvánítja a Brüsszellel márciusban kötött toloncegyezményt. És nem állítja meg az EU területére igyekvő menekülteket sem. (Az egyezmény értelmében a törökök visszafogadják az EU-ba valamiként bejutott menekülőket, viszont az EU-államok a visszafogadottak számával azonos számban telepítenek le menekülttáborokban élő, igazolt menekülteket.
Recep Tayyip Erdogan elnök részéről a fenyegetőzések és EU-ellenes szidalmak azóta tartanak, amióta az egyezséget megkötötte Ahmet Davutoglu akkori török kormányfő. (Aki nemsokkal később meg is kapta ezért a selyemzsinórt az elnöktől.) A törökök azóta is követelik a menekültellátásra megígért pénzek átutalását. Az EU pedig azt, hogy Ankara alkalmazza jogrendjét az EU kívánalmaihoz. Egyebek között a terrorizmusellenes törvény túlterjeszkedését bírálta Brüsszel.
