Törökországban lőnek. Az események olyan geopolitikai eszkalációt indíthatnak el, aminek a hullámai elérnek hozzánk is. Megindulhatnak Nyugat felé azok az elűzött szíriaiak, irakiak, akik most Törökország keleti részén várakoznak menekültekként. Az lesz az igazi népvándorlás.
Nemrég egy török csendőrőrsöt robbantott fel valaki két tonna robbanóanyaggal. A hatóság sietve kijelentette, hogy a tettest az illegális kurd gerillaszervezet, a PKK (Kurd Munkáspárt) küldte. Lehet. Újraindul a vérbosszú láncolata a kurdok és a török biztonsági erők között. Azóta, hogy az Iszlám Állam (IS) merénylője 32 baloldali (főleg kurd) fiatalt gyilkolt meg Surucban, a kurdok a török kormány felelősségéről beszélnek. Ez viszont kijelentette, hogy most aztán igazán harcba száll az IS ellen, de azóta harci gépei többnyire a PKK állásait bombázzák. Néha kurd civileket ölnek. Ankara hajlik szóban a harcra, s ígéri, fellép az eddig általa is segített, de legalábbis nem támadott IS ellen. A kurdokat viszont támadja, aktivistáikat börtönbe zárja. Akciót kezd, hogy a legális kurd néppárt, a HDP képviselőit megfossza mandátumától. Nekik 13 százalékuk van a parlamentben. Összefoglalva: a török kormányzat terrorellenes hisztériát kelt, de ezt nem a tömeggyilkosok, hanem a kurdok ellen fordítja.
A parlamentben kisebbségbe szorult jobbközép iszlamista kormánypártnak ellenség kell, és ezért képes akár polgárháborús helyzetet is kiprovokálni. Ezzel megerősíthetné bázisát, megszerezhetné a jobboldali nacionalisták támogatását, s esetleg megnyerhetne egy idő előtti választást. Erdogan török elnök korábban megpróbálta megnyerni a kurdokat, elkezdett velük egy békefolyamatot. Ezzel azonban elvesztett egy jól bevált ellenséget. Az ő pótlására találta meg új ellenségnek a Gezi park fiatal lázadóit, a médiát, a zsidókat, a Twittert, aztán a módszereit bíráló iszlám teológus Fethullah Gülen szervezetét, híveit.
