galéria megtekintése

Tőmondatok csatája

5 komment


Kőműves Anita

Sikerült rávennem egy telefoninterjúra egy neves amerikai kampányszakértőt a minap. Négy évvel ezelőtt már beszélgettem vele, így felkészülésként előkerestem az akkor készült cikket. Visszaolvasva pedig ledöbbentem: Barack Obama és Mitt Romney 2012-es párharcában szinte elvesztek a részletekben, amikor a gazdaságról, az iraki és afganisztáni háborúkról, a munkanélküliségről, az egészségügy reformjáról vagy a kampányszabályozásról vitáztak. Mindkét csapat kidolgozott programokkal házalt.

Az idei amerikai elnökválasztási kampányban pár szavas mondatokra lehet szűkíteni az aspiránsok üzeneteit. Donald Trump mindenütt ugyanazt ismételgeti. „Kerítést a mexikói határra!" „Barátkozzunk Putyinnal!" „Csapjunk oda Kínának!" „Hillary halálos beteg!" „Hillary hazudik!" És a másik oldal sem különb, mert Clinton főként Trump személyiségéről beszél. Arról, hogy rasszista, felkészületlen, lobbanékony, megbízhatatlan, és fogalma sincs, hogyan kell egy országot irányítani. Vagyis: „Trump életveszély!"

A republikánus kampánycsapat ugyan feldob fontos témákat, amelyekkel Amerika évtizedek óta küzd, de kidolgozott javaslatok nincsenek jelöltjük szavai mögött, így társadalmi vita sem nagyon indulhat. Trump elmondása szerint számára az egyik legfontosabb kérdés az illegális bevándorlás, de azon kívül, hogy a tizenegymillió tartósan, ám papírok nélkül az Egyesült Államokban élő migráns ellen uszít, nem sokat árul el arról, milyen sorsot szánna nekik. A déli határon felhúzandó fal ötletét saját hívei sem veszik komolyan. Kulcsfontosságú kérdés a középosztály helyzete és a jól fizető munkahelyek visszacsábítása külföldről, ám Trump itt sem mond többet annál: bízzátok ide, megoldom! Ha elárul bármi konkrétumot, azt is visszavonja: egyik nap kitoloncolna minden illegális bevándorlót, másnap már „humánus elbánást" ígér nekik.

 

Ezzel szemben Hillary Clinton arra valóban hivatkozhat, hogy kampányának internetes oldalán több mint kétszáz oldalon át részletezi programját, amihez annak költségvetését is csatolta. Clinton imádja a részleteket és mindet kívülről fújja; akkor van ele­mében, ha belemerülhet egy új törvény apró betűibe. Ám ebben a kampányban mégsem meri komolyan venni a szavazót és beszélni arról, ami belülről fűti. Inkább lapít és várja, hogy Trump újabb hibát vétsen. Amikor Clinton mégis megszólal, az is csak az ellenfeléről szól: legutóbb harminc percen át magyarázta, Trump milyen szélsőségesen jobboldali és rasszista nézeteket vall. A szeptember 26-i első elnökjelölti vitára sem közpolitikai kérdésekből készül az amerikai sajtó szerint, hanem pszichológusokkal együtt próbálja kitalálni, mivel tudja majd annyira felbosszantani ingatlanmilliárdos ellenfelét, hogy az elveszítse a fejét és hibázzon.

Egy választási kampány persze nemcsak a tartalomról szól, hanem személyiségekről, vezetői stílusról és karizmáról is. De az idei amerikai elnökverseny ezen messze túlmegy. Tévés politikai valóságshow lett belőle. Trump és az örvényéből szabadulni képtelen politikai elit már több mint egy éve szögezi képernyő elé a nézőket. Ám november 8-án, amikor az utolsó epizód is lemegy, az amerikai lakosságnak szembe kell majd néznie azzal, hogy a problémák eközben nem tűntek el. Csak remélhetjük, hogy a valóságshow győztese nyereményével felelősebben bánik, mint a választási kampány intézményével.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.