Adva van egy ország, amelynek ambíciói meghaladják gazdasági erejét. Vezetői nem akarnak a Nyugat előírásai szerint játszani, mert úgy vélik, hogy annak gazdasági és morális fölénye hanyatlik. A szabályok átvétele értelmét veszti, saját modellt kell alkotni. Különben is, az erkölcsi káoszba süllyedő Nyugattal szemben azok képviselik a többséget, akik olyan természetes értékek talaján állnak, amilyen a hagyományos család. A nyugati egyoldalúság világrendje szétesőben van. Ma nem feltétlenül a legerősebb, hanem a változásokhoz legkreatívabban alkalmazkodó országok válhatnak sikeressé.
A politikai doktrínává sűrűsödő gondolatokat a sérelmek és dicsőségek történeti kontextusába ágyazva foglalta össze egy márciusi írásában Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
Ha e nézetek hasonlóságot mutatnak Orbán Viktoréival, az bizonyára nem a véletlen műve. A végén még kiderül, hogy „Közép-Európában létezik egy háttérhatalom”, bár ilyet a szuverenitás bajnokáról csak egy háttérhatalom állítana. Mégis a magyar kormány jó ideje megérkezett azoknak a politikusoknak a családjába, akik nem azért kritizálják a nyugati demokráciát, mert annak hibáit meg akarják javítani. A saját hatalmuk felől próbálják megrajzolni egy alternatív modell kontúrjait. Nem is nagyon van azon mit rajzolgatni, igazolni kell inkább.
