Eljöhet majd az az idő, amikor emléktáblák jelölik meg azokat a budapesti épületeket, amelyeket védett házaknak hívnak azok a civilek, akik ott most menekülteknek adnak egy-egy éjszakára szállást és vacsorát. Tudjuk, hogy védett házak alatt eredendően azokat az ingatlanokat tartja számon a történelem, melyekben semleges országok védelme alatt, remélt biztonságban éltek a zsidók, noha azután nem menekülhettek a nyilasok elől.
A mostani, természetesen nem hivatalos védett házak lakásaiban menekülő arabok, afrikaiak, szírek, afgánok húzzák meg magukat. Itt, az emberi jogi alapértékeire méltán büszke Európai Unióban történik meg, hogy a pályaudvarokon félig-meddig titokban összegyűjtött, Nyugatra készülő menekülteket kísérnek civil segítők biztonságos lakásokba, hogy vacsorát, ágyat, egy éjszaka biztonságot adjanak nekik, hogy felkészülhessenek a másnapi megpróbáltatásokra.
Mert nem szeretnének itt maradni, Németországban, Ausztriában élő rokonaikhoz mennének.
