Most már jó sokat tud az olvasó arról, mit művel a jegybank a pénzünkkel, mert jeles kollégáim naponta zúdítják rá az elképesztő részleteket. Arról is rengeteget írunk, miként sodródunk kifelé a jogállamból. De azért hadd emlékeztessünk arra is, hogy ez a cikkfolyam nem létezhetne, ha nem élnénk részben mégis jogállamban, ha nem működnének a jogállam egyes fontos elemei. Ezeket annak a rendszerváltásnak köszönhetjük, amelynek egyre többen nem akarnak köszönni semmit.
Mit jelent az, hogy a kormánytöbbség törvényben óhajtja kinyilvánítani, hogy a köznek nincs köze a közpénzhez, hogy e törvény alkotmányosságát alkotmányellenesen összerakott és korlátozott Alkotmánybíróság bírálja el, hogy a főhatalommal és annak pénzelszívó mechanizmusával egybeépült jegybank mindent úgy tesz, mintha mindent megtehetne; hogy az alkotmányellenes Alkotmánybíróságon a törvény mégis megbukik, hogy a Kúrián ki lehet perelni, amit a főhatalom nem óhajt kiadni, hogy léteznek a hatalomtól független lapok, amelyekben ezeket nyilvánosságra lehet hozni, létezik kritikai nyilvánosság, amelyben a jegybank viselt dolgait szabadon lehet pertraktálni?
Mindez azt jelenti, hogy a jogállamtól és a jogállam hiányától is távol vagyunk. Azokat a bajokat, amelyeken már túlléptünk, sohasem érezzük olyan súlyosnak, mint azokat, amelyekben benne vagyunk. Ez természetes látástorzulás, de attól még torzulás, és arra való egy rendes újság, hogy kezelje, amennyire lehet.
