galéria megtekintése

Tetemrehívás

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 29. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Emlékszem, amikor Szili Katalin dobta egymás után a köveket a szocialisták politikai állóvizébe. Meg sem lehetett állapítani, hogy tóba vagy lavórba, mert tetemrehívásra nem került sor – egy-egy kósza villámreakción kívül sokáig elvoltak így ketten, az MSZP és Szili.

Jártak így mások is, a szervezet a platformszabadság jegyében elegánsan és csendben túltette magát a különvéleményeken. Legutóbb Szanyi Tibor aggódó levelét olvashatták az érdeklődő szocialisták, most pedig Gyurcsány Ferenc kiáltványára érkezett az önérzetes, de név nélküli, ám a vitát elutasító válasz: jobb, ha Gyurcsány csak hallgat. Kontrázott erre a többi párt is. Ha ebből az „érintésre is érzékeny” távolságtartásból bármi látszana tetszési indexükön, az jó volna, de nincs így.

Az MSZP újra és újra előveszi egyetlen balzsamát, a „kicsik közt a legnagyobb” szegényes büszkeségét, ám a karámon belül javában tart a helyosztó, a kavarás, az idősebbek megint tanácsadó testületet akarnak, de ők sem kalkulálnak azzal, hogy nem kizárólag Gyurcsány miatt tartanak itt. A szőnyeg alá söpört véleménykülönbségek is tehetnek arról, hogy ma sem tudják, hányadán állnak saját magukkal.

A finom lökdösődések, a lassú perifériára szorítás, a „kapsz valamit cserébe” üzletek és egyéb alkuk világának mesterei jobbára fű alatt dolgoznak. Ha valami értelmük volna az előválasztási futamoknak, az a habitus, a felkészültség, az irányzatok nyílt színi bemutatója. És ennek előszobája, a sok-sok nyilvános rendezvény az eltérő álláspontok szembesítésére. Igaz, ehhez sokat kell olvasni, sok konferenciára elmenni, szakirodalmat raktározni, nem pedig brosúrákkal, napi botrányokkal táplálkozni.

 

A fizetett politológusok, kommunikációs tanácsadók nem pótolják a felkészültségből építkező meggyőződést, s annak politikai térbe helyezését. (Amivel a kisebb pártok emberei ügyesebben próbálkoznak.) Nem tudom, hogy a nyilvánosan ki nem tárgyalt nézetek okoznak-e fekélyeket, gyengítik-e az immunrendszert, vagy csak a jelenlét lesz hiányuk miatt színtelen, hiteltelen. Mint ahogy abban sem vagyok biztos, hogy az érdemi, jó vitától a baloldal üzenetei mindjárt közfigyelmet keltenek, mozgósító erővel bírnak.

Az viszont valószínű, hogy az összehangoltságot nélkülöző megszólalásokkal az erózió megállíthatatlan. És ebben a helyzetben édeskevés arról megemlékezni, hogy most lenne John Lennon 70 éves. A néhány, kevés pénzből küszködő intézetnek, alapítványnak minden erejét össze kellene szednie ahhoz, hogy muníciót nyújtson a politikusoknak, teret adjon a kibeszélésre. Ha Gyurcsány röpiratát témává emelik, az még nem összefogás, még kevésbé behódolás. Ahogyan a sokadik Szanyi-beszólás is fórumra való, kötelezően elvégzendő műhelymunka.

Gyurcsány, amíg él, mindig valaminek az élére akar állni. Mondja, hogy nem, de tudja, elkopott-elkoptatták, ám attól még hajtja a vére, politikai ösztöne. Munkát, szellemi energiát fektet abba, hogy felkavarja az állóvizet. Hogy az tó vagy lavór, egyelőre majdnem mindegy.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.