galéria megtekintése

Tessék mosakodni

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 08. számában
jelent meg.


Megyesi Gusztáv
Népszabadság

„A pedagógus a munkája során külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját és tiszteletét” – így szól a Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódextervezetének egyik kitétele, s kissé csalódottak vagyunk. Ennél azért több konkrétumot vártunk, minimum azt, hogy rögzítve lesz: a tanárember ne legyen büdös, mossa meg a haját, nyakát, hónalját, vágja le a körmét, így, pontokba szedve, hogy az egyébként is ostoba és önállóságra képtelen pedagóguspopuláció megfelelő iránymutatást kapjon e téren is.

S persze a ruházat. Hogyan öltözködjék a tanárember, ha megjelenésével méltó akar lenni hivatása rangjához? Ezt nemcsak azért kell rögzíteni, mert a pedagógustársadalom hajlamos fürdőgatyában, fényes diszkóruhában vagy a halál angyalának öltözve órára járni, hanem a minőséget tekintve is: főleg az otthon koktélt szürcsölgető és szelvényeket vagdosó alsó tagozatos tanítók hajlamosak nem figyelni a minőségre.

Mi magunk például nem tudunk úgy megállni a piaci ruhaárus sátra vagy a kínai bolt előtt, hogy össze ne akadjunk unokánk valamelyik tanárával, aki aztán zavartan magyarázza, hogy nem neki lesz a filléres, hamisított márkájú melegítő, hanem rászoruló ismerősének. Persze, bólintunk megértőn, de vigyázat, nem az igényesebb kilós használtruha-boltokról beszélünk, onnan a működő reformoktól meggazdagodott magyar középosztály öltözködik.

 

Hanem arról volna szó, hogy jön az új tanév a szokásos iskolai kirándulásokkal, áll majd a sok diák az iskolaépület előtt, és várja a buszt. És akkor a nem megfelelő megjelenésű tanárok a Converse cipős, márkás dzsekikbe bújt tanulók között a kínai melegítőkben meg a kitaposott ázsiai edzőcipőkben mind lelepleződnek. Sőt, ha nagyon késik az a busz, a tekintet a fekete sportcipőn felejtődik, hogy de hiszen ezt tetszett viselnie a tanár úrnak az évnyitón is, sőt ugyanezt a farmert, csak az ing volt ünnepi fehér, amit már alsós korunkban is viselt.

Az osztályteremben még elrejti a kitaposott cipőt a tanári asztal, de már kilépve a kapun a város kegyetlen, benne a kamaszok még kegyetlenebbek, ahogyan a tanárember is az volt diákéveiben, amikor még nem sejthette, hogy mire ő tanár lesz, a pedagógusi életpálya leginkább használtruha-boltokba, bizományikba vezet. Hogyan is lehetne a Lajos-forrásnál kínai cipőben, kitérdesedett melegítőben reprezentálni a pedagóguspálya nagyszerűségét, osztályfőnöki órán helyes megjelenésről, erkölcsről, etikáról értekezni az osztálynak.

Itt jegyezzük meg, hogy az etikai kódex tervezetéből, mely szerint a pedagógusnak „Magyarország Alaptörvényéhez hűen” kell viselkednie, nyilván véletlenségből kimaradt annak rögzítése, hogy mi van akkor, ha egy általános iskolai tanárnőt kizárólag azért neveznek ki gimnáziumi igazgatónak minden létező fórum tiltakozása ellenére, mert a köznevelési államtitkár asszony barátnője, ráadásul a pályázati anyagát szóról szóra lelopta az internetről; szóval hogy ez hogyan van akkor etikailag meg kódexileg.

Ilyen helyzetben csak azt nem értjük, hogy az oktatási tárca, amely nevelő célzattal nap nap után mossa fel a padlót a pedagógustársadalommal, miért éppen az öltözködésben megengedő. Fél nap alatt nyélbe lehetne ütni a törvényt, hogy járjon minden tanárember reverendaszerű egyenöltözékben, amely a pedagógusi rang megőrzése végett tetőtől talpig eltakarja a mások által levetett, filléres holmit, megannyi megalázott, kilátástalan életet.

Az arcukat nem kell eltakarni. Azt már rég elvették tőlük.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.