Napok vagy talán órák teltek csak el a brüsszeli terrormerénylet óta, amikor a meglehetősen összetett problémakör két olyan regionális szakértője, mint a majdnem közgazdász Kósa Lajos, illetve a mindenhez értő Németh Szilárd kinyilatkoztatta: az illegális bevándorlás biztonsági problémát jelent és növeli a terrorveszélyt Európában. Mondanánk, hogy azok a honfitársaink, akik tiszta szívből utálnak mindenkit, aki nem fehér bőrű, keresztény és magyar, bizonyára örömmel hallgatták a magyarázatot, de ez még a tudás forrásaként tekintett páros szintjéhez képest is bántó leegyszerűsítés lenne: a valóság inkább úgy fest, hogy él a köreinkben néhány millió ember, aki a politika szorgos kondicionáló munkája nyomán lelkesen gyűlöl bárkit, akit éppen szabad vagy kell, nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Ezért tehát most nyugodtabb körülmények között, inkább egy gondolatkísérletet ajánlunk annak a kisebbségnek, amelynek tagjai továbbra is hajlandóak gondolkodni, és még az Iszlám Állam hazánkra irányuló friss fenyegetése sem riasztja vissza őket a realitással való találkozástól.
Induljunk ki abból, hogy a robbantásokért az IS a felelős (ha már úgyis magukra vállalták, ezzel talán nem futunk rögtön vakvágányra). A szervezetről annyit a magyar átlagpolgár is tud, hogy a szélsőségesek Irak és Szíria egy részét is lefedő tevékenysége az egyik fő oka az érintett térségből való tömeges menekülésnek: akik Európa határainál zörgetnek, azoknak a jelentős hányada az Iszlám Állam (és a tágabb régió hasonló formációi) elől menekül. És most tegyük föl bátran a kérdést: tudna-e a kontinens olyan bevándorlási politikát folytatni (a korlátlan befogadást és a teljes bezárkózást is a lehetőségek közé számítva), amely érdemben befolyásolná, hogy akar-e az iszlám expanziót pártoló IS robbantani az európai fővárosokban?
Ha ezt a lehetőséget elvetjük – vagyis kizárjuk, hogy közvetlenül a bevándorlók miatt robbantak a bőröndök –, kutassunk egy kicsit tovább az Iszlám Állam környékén. A legtöbb EU-tagállamról tudható, hogy katonai erővel, pénzzel, titkosszolgálati támogatással, kereskedelempolitikai eszközökkel és minden más lehetséges módon segíti a magát államnak képzelő terrorszervezet visszaszorítását. Lehetséges, hogy ezzel állnak kapcsolatban a brüsszeli robbantások? Ha igen, mit kellene tennünk? Létezhet a népirtás, a keresztényüldözés és a rabszolgatartás legsötétebb hagyományaihoz visszanyúló IS-szel szemben olyan morálisan vállalható európai politika, amely rövid távon nem növelné, hanem csökkentené a brutális válaszreakciók veszélyét?
