Korainak tűnik az agrártárca földközelbe költöztetése, mert a trágya még túl büdös a minisztérium vezetésének. Az mindenképpen, amit a tiltakozó tejtermelők öntöttek egy élelmiszer-nagykereskedő raktára elé. Fazekas Sándor nem az „ott termek, és megoldom” embere. A főnöke ilyenkor már régen felrántotta volna a gumicsizmát. Ha baj van, akkor az agrártárca vezetője úgy tesz, mintha az űrügyi minisztériumot irányítaná. A Tejúttal azonban még ott is foglalkozni kellene.
A mezőgazdasági minisztériumban meg pláne. De a hétfőn még vígan dinnyét szelő miniszterünknek nem volt szava a tiltakozó tejesekhez. A trágyát az államtitkárának kellett lapátolgatnia. A meggykrízisben is egy (másik) államtitkára állt a kamera elé, a miniszter meg a hét végén beszédet mondott a cigánymeggyfesztiválon, ahol nem akarta elrontani a hangulatot a bajok felemlegetésével. És akkor a lépfenéről még nem is beszéltünk.
Persze jó modor is van a világon, egy földhöz juttatott cimborát csak nem dorongol le az ember azért, mert a megtámogatott cégétől fertőzött marhahús került az ebédlőasztalra. Gondolta a fene, hogy ez lesz belőle – dünnyögheti a miniszter. Közben meg öntik a ganét az élelmiszer-kereskedő telepe elé a termelők, akik azt tapasztalják, hogy az a fránya irreális árú akciós importtej csak felütötte már megint a fejét a boltokban, pedig az elmúlt években – egyébként kétségtelenül az agrárkormányzatok segítségével – már sikerült normalizálni a helyzetet.
