Ami ma a NAV elnökének ügyében Budapesten elhangzik, külpolitikai téboly. Mit akarunk elérni? Ki akarjuk kényszeríteni, hogy az amerikai ügyvivő bíróság előtt bizonyítson? Nem fog. Mellesleg ez nemzetközi jogilag is járhatatlan út. Az USA ügyvivője mondjon le mentelmi jogáról? Miért tenné, hiszen nem a saját magánvéleményét, hanem Washington hivatalos álláspontját hangoztatja.
A jogot akarjuk győzelemre vinni? Máskor nem vagyunk ennyire finnyásak… Kiutasítjuk az ügyvivőt? No, már csak az hiányozna… Ez csak egyszer fordult elő szövetségesek között, Berlinben, amikor a CIA rezidensét kémkedésen érték tetten. Szóval? Mi a cél? Belföldön ámítani? Csakhogy ennek ára van. A szövetségesi viszony lassan szertefoszlik, a nagy Magyarország kedvéért a kis USA nem fogja módosítani az álláspontját, viszont temérdek kárt tud Budapestnek okozni.
Kormányunk képtelen a problémákat névértékén kezelni, úgy, ahogy az állami érdekeink megkövetelnék. A mostani USA–magyar válság, mert már erről kell beszélni, ezt bizonyítja. Eltekintve attól, hogy a külügy vezetése tanúbizonyságát adta abszolút járatlanságának a diplomácia eszköztárát illetően, még azt sem mérték fel, micsoda kárt okoz az unintelligens hangoskodás.
