galéria megtekintése

Távolba nézők

2 komment


Doros Judit

Sarokház, a falusi porták szinte összes jellegzetes vonásával. Nem a klasszikus, a még fehérre meszelt, hosszú, téglatest alakú, tornácos, árnyat adó eperfákkal az elején, koporsónak is jó dióval a hátsó udvarban. Nem szerény és praktikus, s nem olyan letisztult, mint egy nyolcvanéves parasztember mélyen barázdált arca. A mai falusi környezetből egy ilyen egyszerű ház kitűnik, rendszerint nem helyi ember lakik benne, hanem valami városi értelmiségi, akihez tucatjával viszik be a padláson talált régi korsókat, mert jó árat ad érte. Esetleg svájci vagy holland nyugdíjas a tulaj, aki a fillérekért megvett romba a vételár háromszorosát ölte, s megőrizte ugyan az épület mívességét, de odabent azért kotyogó helyett termetes kávégép feszít, a régi jó karosszék pedig masszázsbetétet kapott, mert úgy az igazi.

A mostani falusi ház jó esetben téglából épült, de inkább gázbetonból. A szilikát záptojásillatú kipárolgása még akkor is ott marad az orrban, ha a ház rég kilehelte azt magából. A forma kocka, semmi esetre sem téglalap. Ingatlanos mesélte, hogy az igazi parasztház vidéken ma is olyannyira a szegénység megtestesítője, hogy amikor egy árvíz után újjá kellett építeni néhány összedőlt otthont, a megrendelők nagy ívben hajították ki azokat a terveket, amelyeken a hagyományos építészeti stílusnak akár egyetlen jegyét is felfedezték.

A szóban forgó sarokház a hetvenes években épült. Alul nyári konyha, műhely és garázs, felül fürdőszoba, két háló és vendégszoba. De a „felül" lényegtelen, oda csak takarítani járnak fel, megigazítani a népviseletbe öltöztetett üvegszemű babák szoknyájának fodrait, áttörölgetni az alsó középkategóriás konyakok szekrény tetejére sorjázott üres és teli üvegeit, s átcserélgetni olykor a politúrozott asztalt fedő keresztszemes terítőt, ha hosszú téli estéken elkészült egy-egy újabb változatuk. Alul főznek, a két öreg ott alszik egy-egy falhoz simított sezlonyon, fiatalabbak kedvéért: heverőn. Bejárása van ide kutyának, macskának, olykor még a bóbitás tyúknak is, ezen a pár négyzetméteren zajlik az élet kora tavasztól tél végéig, itt morzsolnak el hétköznapokat, s szemezgetnek olykor ünnepeket.

 

A ház rózsaszín, véletlenül sem fehér, mert az visszaidézné a feledni akart múltat. Virágágyások veszik körbe, amitől a buja színkavalkád még testesebbé válik. A házfalra felfuttatott trombitafolyondár sűrű levelei közül idegen testként bukkan elő egy fekete doboz. Hogy újonnan szerelték-e fel, vagy ott pihen már régóta, nem tudni, az utcáról vagy a járdáról alig észrevehető. Fel sem tűnik, ha a minap nem áll ott az udvaron margarétás kis nejlonpongyolkában a gazdaasszony, s nem integet a fekete doboznak lelkesen.

Lépteimet lassítom, kíváncsi vagyok, mire fut ki a jelenet. Talán antenna rejtőzik a dobozban, s a férje odabent most állítja be a tévét. Vagy riasztót szereltek, s a mozgásérzékelőt próbálja ki ily módon, gondolom.
Az elméletem megdől: az asszony most puszikat kezd dobni a doboz felé. Belecuppant egy nagyot a kinyitott tenyerébe, majd a szerkezet felé emeli a karját, s puha fújással felé küldi a láthatatlan csókot. Aztán megint integet, arcán széles mosollyal.
Visszaindul, s a házba befelé menet meglát az út mellett. Leplezni sem próbálom, hogy kilestem, ám errefelé a bámészkodás megszokott dolog, a szóba elegyedés meg még inkább.

– Az unokámat üdvözöltem, kint élnek Németbe'. Amikor legutóbb itt voltak, a fiam felszerelte ezt a micsodát, és azt mondta, így ők is látják, hogy mi történik az udvaron. Délelőtt a papa volt kint, megmutatta nekik, mekkora halat fogott a közeli tóban. Épp most főzöm bent a halászlét, ha kész lesz, azt is kihozom ide az udvarra, lássák, mekkora fazékkal lett – büszkélkedik.
Átfutott a fejemen, hogy azt mondom: talán nem mindig ül ott valaki a kamera „túlsó" oldalán, ha valóban ezt a célt szolgálja a kis fekete doboz. De inkább nem mondtam semmit.

Két napja jártam arra legutóbb. Most az öreg ült kint az udvaron egy kis sámlin, és szívszorítóan játszott valamit egy kopott faciterán, fejét a folyondárok felé emelve.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.