Hadházy Ákos – az a korábbi fideszes állatorvos, aki megismertette az országgal, hogyan működött a klasszikus politikai korrupció elvei mentén a kormánypárt trafikelosztási rendszere, és aki ma már az LMP társelnök-képviselője – egy egyszerű, eldöntendő kérdést tett föl hétfőn a miniszterelnöknek: fenntartja-e azt az állítását, hogy Magyarországon csak az ellenzék beszél korrupcióról, és a valóságban az ország korrupciómentes övezet. Napokkal az után, hogy kiderült, a Világgazdasági Fórum összesítése szerint a negyedik legkorruptabb állam vagyunk a fejlett világban, és alig néhány órával azt követően, hogy véget ért a kvótakampány, amelynek 15 milliárdos költségét sikerült teljes egészében Fidesz-közelben (például minimális olvasottságú, de erősen kormánypárti lapokban és honlapokon) elkölteni, ennél aligha van aktuálisabb közös dilemmánk.
Ráadásul valószínűleg egy óvodás is meg tudná válaszolni, Hadházy ugyanis olyan előzékeny volt, hogy néhány plasztikus példával meg is világította, mit ért a köznyelv korrupció alatt.
A máskor a dörzsöltség és a problémaérzékenység látszatát fenntartani igyekvő kormányfő azonban ezúttal „nem értette" a kérdést, és addig játszotta a nehéz felfogásút, amíg a kérdező képviselő kénytelen volt tudomásul venni, hogy Orbán egy házszabálytrükk bevetésével kimenekül a válaszkötelesség alól. A Fidesz-frakció tapssal és derűvel jutalmazta a produkciót, maga az előadó is látható elégedettséggel vette tudomásul, hogy lám, ezt is megteheti, pedig a szituáció még a képernyőn át is mérhetetlenül kínos volt – legalább annyira, mint amikor Hadházy Ákos elődjének, Schiffer Andrásnak a felvetésére kellett (volna) Orbán Viktornak megmagyaráznia, miért nem támogatja az ügynökakták nyilvánosságát.
