Egy politikai erő értékét az mutatja, hogy gazdasági holdudvarában milyen arányban vannak olyan vállalkozók, akik értéket teremtve, saját teljesítményüknek köszönhetően építettek fel üzleti birodalmat, és ehhez képest hányan vannak, akik „egyszerűen csak” meggazdagodtak ott.
Lázár János szavaival élve sündörögtek és nyalakodtak azért, hogy támogatást kapjanak. A Kiss Szilárd-félék, akik takarékszövetkezeteket nyúltak le, vagy épp a Tarsoly Csaba-félék, akik az egyszerű emberek megtakarításait tüntették el. A csak látszatüzletemberek, akik így vagy úgy, de az államon élősködtek és a politikára támaszkodtak, hiszen védelmet, kapcsolati tőkét vagy pénzt kaptak. De cserébe nem adtak a közösségnek semmit. Akik csak azért nem urizálhatnak, ahogy az pár hónapja fideszes belső viták szóhasználata volt, mert az, aki nem a saját maga vagy családja által megtermelt javakból költ, urizálni sem tud, csak kivagyiskodni.
Ennek árnya vetül jó ideje a Fideszre, s csak a jéghegy csúcsa a Quaestor-botrány. Amit az is mutat, hogy a múlt hétvégén Debrecenben több százan gyűltek össze egy részben kormányellenes demonstrációra, ami a cívisvárosban szokatlan jelenség. Igaz, a Quaestor-károsultak tüntethettek volna bárhol máshol is, de mivel Tarsolyék elég mélyre lenyúltak a kisemberek pénzéért, most jókora kör az, amely miattuk haragszik a kormányra. Amely nemcsak hogy nem védte meg őket, de partner volt a kisemmizésükben.
