„25-ig kiszállításra kerülnek a tankönyvek, az iskolai tankönyvfelelősök a Kello-diákmunka igénybevételével az intézményen belüli szortírozást elvégzik, a tankönyvfelelősök az első tanítási napon a gyermeknek ki tudják osztani a tankönyveket, és ennek megfelelően, a tankönyvek átvételét követően kapják meg a csekket.”
Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár az Inforádiónak
El-eltűnődöm olykor vidéki magányomban, hogy vajh létezhet-e még-e egy ország a Földön, a lángoktól ölelten kívül, ahol ekkora, össztársadalmi cidri kíséri a nemzet sorsa szempontjából kétségtelenül sorsdöntő tankönyvellátás problémagócát? Ahol egész nyáron arról szól tévé, újság, rádió, hogy vajon megérkeznek-e a tankönyvek az iskolákba tanévkezdésre? És a helyzet az ősz közeledtével fokozódik. A permanens hőségriadalom múltán ez lesz a vezető nemzeti para. Nyilatkozatok, értesülések, információk röpködnek. Sorban készülnek az interjúk. Minden rendben lesz, mondja az illetékes. Tavaly se volt minden rendben, mondja az ellenilletékes. Az egyik újság kideríti, hogy nem az megy, és nem oda, nem akkor. A másik vezető hírben hozza, hogy már oda is értek a könyvek. Híradó-tudósítások: jönnek a könyvek, pakolják. Interjú: hogy pakolják? Kik? Miért úgy?
Egy ország figyeli lélegzet-visszafojtva: vajon meg tudja-e oldani az állam ezt az irtózatosan bonyolult feladatot? Izgalmasabb, mint a negyvenedik hőségriadó és az NB I első öt fordulója együtt.
