„A magyar politikai életben közmegegyezés van arról, hogy a mi ügyeink azért halnak el, mert ártatlanok vagyunk, ellenfeleink ügyei pedig azért, mert az eljáró szervek a befolyásuk alatt állnak, és mert nálunk mindent meg lehet úszni." Ezt 2007-ben, a Gyurcsány-kormány idején írtam, felidézvén 2003 nyarát, amikor kibuktak azok az ügyek, amelyekkel a későbbi miniszterelnök politikai előéletéből adódó kapcsolatai révén iszonyúan jól járt, a közkincstár pedig ellenkezőleg. Ugyanebben a sorozatban két évvel korábban került szóba, hogy 1998 nyarán Medgyessy Péter, aki pár hónappal azelőtt még az MSZP első kormányának kulcsembere volt, százezer dollárra szerződött a Gresham-palotát hasznosító Gresco Rt.-vel arra, hogy meggyőzze „a Magyar Szocialista Párt soraiba tartozó" önkormányzati képviselőket: szavazzák meg a Gresham-szerződést. Az önkormányzati képviselők hevesen tagadták, hogy ebből az összegből kenőpénzt osztogattak volna nékik, de ugyanilyen hevesen állították, hogy őket nem kellett meggyőzni, mert már eleve és régóta nyíltan támogatták a beruházást. Nyitva maradt a kérdés, hogy mi a fenének fizetnének a pénzéhes kapitalisták egy csomó pénzt azok meggyőzéséért, akiket nem kell. Ugyanezen kapitalisták fürösztötték aztán tejben-vajban a sokpárti önkormányzati bizottság tagjait a torontói Four Seasonsben. Léderer Pál írt erről nálunk metsző iróniával 2001-ben.
Medgyessy, amikor 2004-ben ismét kikerült a kormányból, újfent nekilátott tanácsokat adni nagy világcégeknek, s akkoriban nyilatkozta is, hogy ezért „tisztességes díjazást" kap, „hiszen egy volt miniszterelnök tanácsait mindenhol a világon jól megfizetik". Igaz, hogy ő akkor a kormány utazó nagykövete is volt, de, állította, kínosan vigyázott, hogy követként ne foglalkozzon üzlettel, tanácsadóként pedig ne használja politikai kapcsolatait. Ekkortájt az Alstom cég bizonyos vezetői a jelentős csalások feltárásával foglalkozó angol hivatal szerint színlelt tanácsadói szerződésekkel jó sok pénzt juttattak Budapestre (is), hogy a BKV az ő portékájukat vegye meg. És pünkt a kínosan ügyelő Medgyessy cégével kötöttek nagy összegű tanácsadói szerződéseket. Azt mondja Medgyessy, ezért a pénzért az emberei megdolgoztak. Ezt nem tudjuk se cáfolni, se igazolni. Azt sem, hogy adott-e még 1991-ben Medgyessy szóban annyi jó tanácsot a paksi erőműnek, ami megért 9,1 millió (akkori!) forintot.
Hogy lehet bizonyosság nélkül ítélkezni? Jogilag sehogy. De politikailag és erkölcsileg – muszáj. Akit nem ítélnek el, ártatlan. Jogilag. Az ártatlanság vélelme halálosan fontos elv, de kizárólag jogelv. Miután a korrupciós ügyek túlnyomó többsége jogilag nem bizonyítható vagy nem megfogható, s a bűnüldözés és igazságszolgáltatás politikai befolyásolása, avagy korrumpálása sem lehetetlen, biztosak lehetünk benne, hogy a jogilag ártatlan közéleti személyiségek igen jelentős része korrupt. A körülményekből megsaccolhatjuk, mekkora ennek a valószínűsége. Erre jogi szankciót jogállamban nem építhetünk, de választást, politikai döntést nem építhetünk másra. Aki biztos akar lenni a bizalmunkban, tartsa távol magát minden magánügylettől, mely a korrupció lehetőségét rejti. Ez ilyen egyszerű. Nem muszáj gazdagnak lenni.
