Most lenne itt az ideje annak, hogy a NAV elnöke felálljon. Felálljon, és azt mondja: ő nem azért szegődött a Mavirtól a NAV-hoz, hogy mindenki őt buzerálja, neki ebből elege van. Nagyon szép és bátor gondolat egy becsületes embertől, hogy nem hátrál meg, ehelyett kiáll, és vállalja a csapásokat, ha az kell az igaza bizonyításához.
Ám itt már nem erről van szó – és nem a becsületes jelzőre gondolok. Mert már teljesen lényegtelen, hogy Vida Ildikó becsületes vagy sem, korrupt vagy sem, tud ja-e, hogy miért van kitiltva az USA-ból vagy sem. A mese már régen nem Vida Ildikóról szól.
Ez a tolmácsos sztorinál vált egyértelművé. Nem azért, mert neki tolmács kell az angolhoz. Az egész sztori volt borzasztó kisstílű. A NAV nagy hatalmú elnöke sehogyan sem tudta kezelni a helyzetet. A könnyed és stílusos amerikai ügyvivő diskurálni kezdett vele a ház előtt, ő pedig csak szorította a táskája fülét.
