Legelőször azonban eltörölték azt a szabályt, amely szerint az új alkotmánybírákat paritásos alapon felállított eseti bizottság jelöli, így a kormányoldal a megüresedő helyek betöltéséről már 2010-ben is maga döntött. Egy évvel később pedig – a korábbi tíz mellé – a Fidesz saját további öt emberét állította, s azóta választottak még kettőt, így a testületen belül nyolcra nőtt a megbízhatónak tartott káderek száma.
Az újak között vannak persze renitensek, akik esetenként nem tudják, hol a helyük, de az eddigi döntések alapján legfeljebb néhányan lógnak ki időnként a sorból. Pár alkalommal ez is elég volt ahhoz, hogy – például a bírók kényszernyugdíjazása vagy az alaptörvény átmeneti rendelkezései kapcsán – a kormány számára kínos határozat szülessék.
Ősztől viszont nincs már ok az aggodalomra, hiszen a szeptemberben és novemberben megválasztandó hárommal együtt tizenegyre nőhet a kizárólag a Fidesz által támogatott alkotmánybírók száma.
Szóval meglesz végre ott is a kétharmad. Így akkor sincs baj, ha közülük ketten-hárman esetleg nem értenék, mit jelent a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mert a többség mindenképpen biztosítva van.
Jövőre egyébként a testület életében még egy mérföldkő következik: búcsúzik az elnöki posztot 2008 óta betöltő Paczolay Péter, akit 2006-ban az akkori parlamenti erők – amire nemigen volt példa – közösen jelöltek alkotmánybírónak. Tisztségében – némi meglepetésre – a Ház 2011-ben megerősítette, de 2015 februárjában a képviselők már biztosan nem tévednek ekkorát, és jöhet a saját ember.
Attól kezdve pedig végképp egyenesbe kerülnek a dolgok, hiszen mindössze hárman maradnak, akik a nevezetes fülkeforradalom előtt öltötték magukra a talárt. De közöttük is csupán két igazi renegát van, akit annak idején az MSZP javasolt. Velük még 2016 márciusáig számolni kell, ám sok vizet aligha zavarnak majd. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen egyelőre azt sem tudni, kiket jelölnek alkotmánybírónak.
Az viszont igencsak valószínű, hogy a Fidesz nem írja felül saját korábbi törvénymódosítását, tehát a parlamenti többség az ellenzék megkérdezése nélkül dönthet. És kétség sem férhet hozzá, hogy nem hibáznak. Így végre kiteljesedhet a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amelyben semmi szükség a parlamentáris kormányzat ellensúlyaként működő Alkotmánybíróságra.
Hiszen oly szoros az együttműködés, hogy az ellensúly ezt csak zavarná.
