Különleges év az idei: három választás miatt háromszor szorul össze a közügyek iránt valamelyest is érdeklődő ember gyomra, háromszor fogja el émelygés, és nem csak az úgynevezett negatív kampány hömpölygése miatt. Hanem mert a magyar vizsla szelíd öleb, a hajdani mocskolódások kamaszos kirohanások a mostaniakhoz képest. A „talált, süllyedt” torpedójátékot láthatjuk megelevenedni, ami nem csak élő szervezeteket, egzisztenciákat rombol, hanem a közpolitikába vetett maradék illúziót is tönkreteszi, annyira, hogy sokáig tart a felépülés.
Sejthető volt, hogy a szocialisták új generációjában finoman szólva túlreprezentált az a gárda, amelyik nem feltétlenül elvi alapon választott pártot, inkább a lehetőség vitte oda, ahol egymást segítve lettek azok, amik: fontos emberek. De más ezt látni, mint gondolni. Ahogyan az eddig magabiztos közszereplők riadtan menekülnek a nyilvánosság elől, vagy hevenyészett mondatokat ismételnek különböző kiszerelésben, holott mindössze az derült ki róluk, hogy pályaválasztásuk egyfelől érték nélkül, másfelől megfogható értékekért történt. És ha a közeg megérzi a vérszagot, információkoncok lepik el a nyilvánosságot. Közben a kollégáik izgatottan jelentik, hogy a kerítésen belül nincs leváltóhangulat, ámbár kívül jó ideig lehetetlen lesz ledolgozni a hátrányt a vétleneknek is. Pedig a jelenlegi fázisban a legnagyobb vesztes az MSZP. Igaz, elitje számára ott lesz a kényelmes és mentelmi jogot biztosító parlament, de most „beszerzett”, ám tartósnak ígérkező erőtlenségükkel akaratlanul is utat engedhetnek a legkülönbözőbb démonoknak.
 |
| Gúr Roland reménybeli és Gurmai Zita jelenlegi szocialista EP-képviselő utcai fogadóórán Salgótarjánban Komka Péter |
