Miközben a magyar kormány ebben az évben százmilliárd forintot költ sportberuházásokra, addig egy belső kormányzati munkaanyag szerint 2020-ig kevesebb mint négymilliárdot tervez a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatrendszerének fenntartására. Vagyis olyan nagy kutatási rendszerekben való részvételre, amelyekben a tagdíj fejében a hazai tudósok és diákok használhatják a külföldön lévő nagy berendezéseket. Emellett e hatalmas tudásközpontok inspirációt és motivációt adnak, ami hosszú távú befektetés.
Egy fiatal kutató levelében arról ír, hogy nem mehet ezentúl Grenoble-ba, ahol az egyik legfontosabb fizikai kutatóközpont működik, mert a magyar kormány nem hosszabbítja meg az ország 2000 óta érvényes tagságát, nem fizeti a 76 millió forintos tagdíjat. Ő eddig a kinti kutatásaiból két módszert fejlesztett ki, s az egyik alapján egy újfajta műszert, mely startup cégükön keresztül most kerül a piacra.
Ez a takarékosnak látszó lépés már ezer tudományos szakember, mérnök és diák tiltakozását váltotta ki az interneten. A kormányzati munkaanyag is a világ legsokoldalúbb és legmegbízhatóbban használható ilyen berendezésének nevezi a grenoble-i szinkrotront, melyet tíz hazai kutatócsoport használ. Több jelentős publikáció született az ottani kutatásból, melynek révén nagy értékű uniós támogatást is sikerült elnyernünk. Az anyag feltétlenül fontosnak tartja itteni tagságunk hosszú távú fenntartását, mi több annak a jelenlegi akadémiai szintről kormányzati szintre való emelését, aminek legfontosabb feltétele a tagdíj nem MTA által fizetett részének kormányzati forrásból történő biztosítása.
