galéria megtekintése

Tagdíj

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 03. számában
jelent meg.


Palugyai István
Népszabadság

Miközben a magyar kormány ebben az évben százmilliárd forintot költ sportberuházásokra, addig egy belső kormányzati munkaanyag szerint 2020-ig kevesebb mint négymilliárdot tervez a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatrendszerének fenntartására. Vagyis olyan nagy kutatási rendszerekben való részvételre, amelyekben a tagdíj fejében a hazai tudósok és diákok használhatják a külföldön lévő nagy berendezéseket. Emellett e hatalmas tudásközpontok inspirációt és motivációt adnak, ami hosszú távú befektetés.

Egy fiatal kutató levelében arról ír, hogy nem mehet ezentúl Grenoble-ba, ahol az egyik legfontosabb fizikai kutatóközpont működik, mert a magyar kormány nem hosszabbítja meg az ország 2000 óta érvényes tagságát, nem fizeti a 76 millió forintos tagdíjat. Ő eddig a kinti kutatásaiból két módszert fejlesztett ki, s az egyik alapján egy újfajta műszert, mely startup cégükön keresztül most kerül a piacra.

Ez a takarékosnak látszó lépés már ezer tudományos szakember, mérnök és diák tiltakozását váltotta ki az interneten. A kormányzati munkaanyag is a világ legsokoldalúbb és legmegbízhatóbban használható ilyen berendezésének nevezi a grenoble-i szinkrotront, melyet tíz hazai kutatócsoport használ. Több jelentős publikáció született az ottani kutatásból, melynek révén nagy értékű uniós támogatást is sikerült elnyernünk. Az anyag feltétlenül fontosnak tartja itteni tagságunk hosszú távú fenntartását, mi több annak a jelenlegi akadémiai szintről kormányzati szintre való emelését, aminek legfontosabb feltétele a tagdíj nem MTA által fizetett részének kormányzati forrásból történő biztosítása.

 

S ez az, ami az idei költségvetésből a tagdíj fedezetét beígérő anyag ellenére nem történt meg, s bár már két éve hitelben kutattak a hazai szakemberek, mostanra a 2000-es szerződést aláíró fél, az MTA keretei elfogytak. Ugyan a szomorú tényről az intézmény még nem adott információt, nem tartom kizártnak, hogy több hasonló tagdíj esetében is hasonló a helyzet. Állítólag őszre ígérik, hogy „felmérik” az amúgy jól ismert igényeket, de ez az európai tudományos körök előtt már csak amolyan pitiáner csóróskodásnak hat. A hajdani keleti blokk CERN-jével, a dubnai atommagkutató központtal már korábban befagyott hazánk kapcsolata, jóllehet több kutató – jószerével szívességből – még ma is használja az ottani kísérleti eszközöket.

Mondhatnánk, e kapcsolatot a múlt átka nem engedi – az Orbán-kormány Putyinnal való nukleáris barátkozása ellenére – felmelegíteni. Csakhogy az uniós tudományos együttműködés elvileg még nem vált fekete báránnyá! Nem, itt a Fidesz-elit általános tudományellenessége érhető tetten, s ezen a szakmai irányítást végző hivatal minden szándéka ellenére sem tud változtatni. Egy Bécs melletti kutatóintézet Oxfordból odacsábított magyar professzora említette: jó, hogy közel van, de a hazatérés fel sem merül benne. De legalább azokat nem kellene elengedni, akik még itt vannak!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.