Van itt egy évek óta ismételgetett nagy hazugság, amit a Fidesz-vezérek menetrendszerűen mindenre bedobnak magyarázatul: az ország szuverenitása azon múlik, hogy a gazdaság nagyobb része magyar kézben legyen. Mert ha egy üzlet felett magyar trikolór lobog, akkor a tulajdonosok nem túlóráztatják agyon a dolgozóikat, nem uzsorázzák ki hazai beszállítóikat, nem csalnak az áfával, nem pumpálják ki a bevételüket, mondjuk, Svájcba, nem verik el a profitot Monacóban, míves termékük pedig minden ízében magyar, mint a sós szalonna vagy Mága Zoltán? Azt meg már külön nem is kell magyarázni, hogy a „magyar” az fideszest jelent, ergo, ha fideszes szerez, akár ha lop is, a haza fényre derül, bár a törikönyvekből valahogy nem rémlik, hogy a reformkor nemessége anno holmi föld- és trafikmutyiszerű tolvajkodással képzelte el a nemzet felemelését.
Orbán ezzel mentegette Simicskát, amikor még haver volt, ezzel takargatja Mészárost, Garancsit és Tiborczot, Paksot, a MET-et. Ugyanezt ismételgeti minden csinovnyikja. Most éppen Lázár János annak kapcsán, hogy Brüsszel felfüggesztette a dohánycégek és a multiláncok különadóját. „A kormány feladata az, hogy piacot teremtsen a magyar vállalkozásoknak” – dörögte válaszul Lázár, egyben élő példájaként annak, hogy miről is szól valójában a nemzeti szuverenitás melldöngetése.
Csak emlékeztetőül: Lázár János haveri köre írta a nemzeti trafikmutyit megalapozó törvényeket, most pedig ugyanez a (nemzeti) csapat éppen arra készül, hogy minden luxusprofitnál nagyságrendekkel pofátlanabb (nemzetibb) összeget vágjon zsebre a dohány nemzetiesített nagykereskedelméből. Brüsszel pedig nem mellesleg éppen ennek az újabb, minden eddiginél égbekiáltóbb lenyúlásnak próbálja elejét venni azon praktikus oknál fogva, hogy az uniónak nem érdeke, hogy a sok kis fideszes Csák Máté miatt végül egy oligarchaháborúkba belefulladó, Ukrajna-szerű lúzerállam jöjjön létre az EU-ban, nem mellesleg a nyugati adófizetők pénzén.
