galéria megtekintése

Szükség van bevándorlókra

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 09. számában
jelent meg.

Mihályi Péter
Népszabadság

Ha valaki húsz éven át minden nyilvános megszólalását úgy formálja, mintha 12 éves gyerekekhez szólna, akkor nagy az esélye annak, hogy végül maga is így fog gondolkodni. Ez történt Orbán Viktorral is.

Kisgyermekek születésnapi zsúrján kétségtelenül helyén való az az okoskodás, hogy minél kevesebben ülünk az asztalhoz, annál nagyobb lehet az egy gyerekre jutó tortaszelet. Ám egy ország sorsáról, a helyes stratégia meghatározásáról ezzel a logikával csak rossz döntést lehet hozni.Mert közép- és hosszú távon nem igaz az, hogy minél kevesebben vagyunk, annál több jut nekünk mindenből. Munkahelyből is, termőföldből is; nincs zsúfoltság a metrón, van elég szabad parkolóhely az autóinknak.

Magyarország népessége 1981 (!) óta csökken. A darabjaira széthullott Szovjetunió öt utódállamán kívül az egész világon még egy ilyen ország van: Bulgária, ott egy picit rosszabb a helyzet. Ha nem történik radikális fordulat a bevándorlás terén, akkor a népesség-csökkenés Magyarországon folytatódni fog. Tudja ezt a kormány is. A 2016-os költségvetéshez benyújtott távlati prognózis szerint a népesség 2034-re 9 millió alá esik, 2058-ra pedig 8 millió alá kerül.

Ha minden jól megy! Vagyis tartósan 0 körül lesz a ki- és bevándorlás egyenlege, merthogy ezzel számoltak a demográfusok – ami bizony az elmúlt három év fejleményei nyomán most éppen kevéssé tűnik reális feltételezésnek. (Erről a háttérösszefüggésről persze egy szót sem ejt a költségvetési anyag.) Mindenki tudja, hogy a csökkenő népesség egyben öregedő népességet is jelent: egyre nagyobb teher hárul a nyugdíjrendszerre és az egészségügyre.

 

Arról viszont szinte soha nem esik szó, hogy a csökkenő és öregedő népesség egyben szűkülő belső piacot is jelent, ami általában is fékezi a növekedést, de leginkább az alacsony képzettségű emberek számára jelent elhelyezkedési korlátot. Kihasználatlan marad az 50-100 évre épített infrastruktúrák jelentős része: a lakások és üdülők, az egyetemek és a múzeumok, a futballpályák, az éttermek és a kocsmák.

Marabu rajza

Ha csökken a kapacitáskihasználás szintje, akkor a tulajdonosnak emelni kell az árakat – vagyis a sör árát is és az egyetemi tandíjat is. Csakhogy az áremelésnek is van piaci korlátja (nem véletlen, hogy 2-3 éve gyakorlatilag nincs infláció Magyarországon), ha viszont egy vagyontárgy nem tud profitot termelni, akkor csökken az értéke, és egyre kevesebben fognak új vállalkozásba fogni. Ebből a szempontból mindegy, hogy étteremre vagy egyetemre gondolunk példaként.

Két dolgot lehet még biztosan tudni: a születések száma nem fog nőni, a három-négy éve felgyorsult kivándorlás pedig nem fog csökkenő ütemre váltani. Mindkét prognózist nemzetközi példák sorával lehet igazolni. A demográfiai folyamatok rövid, akár évtizedes távon nem befolyásolhatók, a mai döntéseknek, ha sikeresek, ötven év múlva lehet eredményük, előbb nem, a nyugdíj- és egészségügyi rendszer viszont húsz éven belül ellehetetlenül. A hozzánk hasonló méretű és fejlettségű országokban (Ausztria, Belgium, Görögország, Hollandia, Portugália, Svédország, Svájc stb.) ugyanezek a folyamatok zajlanak le.

Csökken a születések száma, arányaiban akkora vagy még magasabb is a kivándorlás, mint nálunk – ezt a kettőt azonban ellensúlyozza, sőt, az összes idézett ország esetében jelentősen felülmúlja a bevándorlás pozitív hatása. Első miniszterelnöksége idején, 2001-ben mindezeket még Orbán Viktor is átlátta. Egy a maga idején nagy sajtóvisszhangot kapott előadásában az Amerikai Kereskedelmi Kamara budapesti rendezvényén éppen ő fejtegette, hogy öt év alatt több millió bevándorlót kellene befogadnia Magyarországnak, mert csak így tudja biztosítani a gazdasági növekedés ütemét.

„Magyarország akár 14 millió embernek is megélhetést tud biztosítani” – mondta. És tegyük gyorsan hozzá: itt nem pusztán mennyiségi összefüggésekről van szó. A bevándorlók éppen azért is erősítik a befogadó országot, mert mások, mint az őslakosok, más tudásanyagot, kultúrát hoznak. Ezért is kulcsa az angolszász országok, Franciaország, Németország, Hollandia és Izrael sikereinek a folyamatos bevándorlás.

Miközben a szükségesség oldaláról nézve az évi 20-30-50 ezer fős bevándorlás aligha vitatható, ma Magyarországon ennek a feltételei nincsenek meg. A politikai vita is teljesen rossz dimenzióban zajlik e tekintetben. Gazdasági szempontból ugyanis teljesen mindegy, hogy az ideiglenesen vagy tartósan hozzánk jövő külföldi politikai vagy gazdasági menekült-e, hogy a polgárháború űzte el hazájából, vagy „csak” őt személy szerint üldözik a politikai nézetei miatt, vagy – mint a többség – a jobb élet reményében indult útnak.

Akárhonnan, akármilyen okból jött, ha letelepszik, akkor munkahelyre és lakhatásra van szüksége, valamennyire meg kell tanulnia magyarul – ami köztudomásúlag nem világnyelv, és nem áll praktikusan használható rokonságban egyetlen más nyelvvel sem. Ahhoz, hogy anyagilag is vonzó célállomás legyünk, és ne csak tranzitállomás, az szükséges, hogy a nálunk dolgozó, a magyar átlagnál kevésbé kvalifikált vendégmunkások a legálisan módon (vagyis az adó- és járulékterhek megfizetése után) megszerzett jövedelmükből a megélhetési költségek leszámítása után képesek legyenek megtakarítani.

Itt az alsó határ valahol 4-500 dollár/ fő/hó körül van. Körülbelül ennyit utalnak haza a külföldön dolgozó magyarok is. De e küszöbnek az elérése a mai kereseti és járulékviszonyok mellett az alacsonyan kvalifikált vendégmunkások számára Magyarországon lehetetlen. Magasan kvalifikált dolgozók esetében akár ilyen mértékű megtakarítás is elképzelhető – itt inkább a nyelvtudás hiánya a közvetlen és csak nehezen legyőzhető elsődleges akadály.

A fentebbi okok miatt Magyarországra 1945 óta csak a történelmi kataklizmák nyomán jöttek széles sorokban bevándorlók, tisztán gazdasági megfontolásból soha. Ilyen volt a sok százezres nagyságrendű sváb–szlovák–magyar lakosságcsere közvetlenül a háború után, valamint a görög polgárháború kommunista családjainak befogadása, ami körülbelül hétezer főt jelentett. A Kárpát-medencei határok átjárhatóvá válása után, a 80-as évek második felétől kezdve a szomszédos országokból másfél évtizeden át évente 13-15 ezer magyar anyanyelvű román, szlovák, ukrán, délszláv állampolgárságú személy települt át véglegesen – közöttük nagy arányban magasan kvalifikált értelmiségiek is.

Volt egy a mostanihoz hasonló méretű, hirtelen bevándorlási hullám is. Kőszeg Ferenc korabeli kutatásai szerint a balkáni háború nyomán 1991-ben közel 50 ezer menekült érkezett hozzánk. Közülük legfeljebb a magyar nemzetiségűek egy része maradt itt, a horvátok jórészt visszatértek hazájukba vagy továbbutaztak Nyugatra. A helyükbe 1992-ben 16 ezer újabb menedékes érkezett. Ezeknek közel fele már muzulmán vallású bosnyák volt, egyharmaduk azonban ismét magyar. De őket már nem marasztaltuk.

Az akkori miniszterelnök, Boross Péter a határ mentén elhelyezkedő sarkadi rendőrkapitányság felavatása alkalmából mondott beszédében ezt brutális szavakkal közölte is: „Magyarország megtelt.” (Azóta 500 ezerrel csökkent hazánk népessége.) A mostani, egész Európát lázba hozó bevándorlási hullám újabb, ki tudja, mikor visszatérő lehetőség lenne arra, hogy szervezett formában, az Európai Unió politikai, erkölcsi és anyagi segítségét is igénybe véve, gazdaságilag érzékelhető mértékben növeljük az ország népességét.

Eddig is probléma volt, hogy a magyar társadalom nem fogadta jó szívvel a külföldi betelepülőket –akár kvalifikáltak, akár nem. A kormány mostani bevándorlásellenes gyűlöletkampánya azonban csak tovább ront a helyzeten. Ami történik, az több mint bűn: hiba.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.