galéria megtekintése

Szu-24

3 komment

A szerk.

Oroszország és Törökország egy ideje nincs jóban. Úgy négyszázötven éve. Miért éppen Szíriát illetően értenének egyet? Az orosz Szu–24-es lelövése azonban még a két ország viharos történelmében is rendkívüli feszültséget okoz – főként, hogy a szír kormány ellen harcoló turkomán lázadók valószínűleg agyonlőtték a katapultálásuk előtt őket bombázó pilótákat.

Vlagyimir Putyin elnök azonnal a terrorizmus támogatásával vádolta meg Ankarát.

Katonailag pont az történt, amire az oroszok megjelenésekor a szakértők figyelmeztettek: a két magyarországnyi állam fölött tucatnyi, olykor ellentétes célokat követő ország harci gépei kavarognak, kizárt, hogy ezt biztonságosan koordinálni lehessen. Lehet, hogy a törökök csak az alkalomra vártak. Már figyelmeztették az oroszokat, hogy ne bombázzák a határ menti turkomán körzeteket.

 

A taktikain túlmenően azonban stratégiai céljuk is van: nem akarják, hogy Moszkva átmentse Bassár el-Aszadot. A parlamenti választáson megerősödött török vezetés elérkezettnek láthatta a pillanatot az oroszok dolgának megnehezítésére.

Ha a harci helyzet áttekinthetetlen volt, felkészülhetünk a további komplikációkra. Márpedig a menekültválság áttételével a háború Európát is érinti.

A párizsi merényletek után kezdett körvonalazódni egy ENSZ-felhatalmazással indítandó szárazföldi offenzíva az Iszlám Állam ellen. Ennek esélyei most romlanak. Nem valószínű, hogy a Kreml katonailag válaszolna az inzultusra, de az se, hogy válasz nélkül hagyja.
Úgy látszik, a terroristák nyomorult életében is akadnak örömteli pillanatok.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.