galéria megtekintése

Szómágusok

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 30. számában
jelent meg.


Ónody-Molnár Dóra
Népszabadság

„Ne a szóbűvészkedésben vesszünk el” – így oktatta vitapartnerét Mráz Ágoston Sámuel az egyik tévéműsorban a napokban. A fideszes, akarom mondani Fidesz-közeli (mert a szavakkal való bűvészkedésnek van múltja, ugye) politológus hozzátette, hogy nem jogászkodni kellene, hanem a lényegről beszélni.

Ami a jogászkodás és a lényeg viszonyát illeti, mindenki emlékezhet, hogyan kezelte a tokaji borcsatás, „ne mi nyerjünk a legtöbbet” ügyet a Fidesz. Nem arról a lényegi kérdésről beszéltek, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök, aki végeredményben az állami támogatások odaítéléséért is felel, miért szól bele a családja érdekeltségébe tartozó birtok pályázási anyagának elkészítésébe, hanem azon jogászkodtak, hogy mindez nem taggyűlésen történt, bár a leleplező cikkben ez a kifejezés szerepelt. És az ügyet formálisan megnyerték,mert hivatalosan az a találkozó valóban nem taggyűlés volt. Csak egy informális találkozó. Amelyen a miniszterelnök a lehető legnagyobb nyugalommal beleszólt a családja érdekeltségébe tartozó birtok pályázási anyagának elkészítésébe, előrevetítve azt a világot, amelyben a hétvégi telek mellé stadion is épül.

Valóban, tényleg jó lenne a lényegről beszélni, és nem elveszni a szóbűvészkedésben. Pár napja helyreigazítást közöltünk a Balog Zoltán vezette humántárca felszólítására. Korábban a Népszabadság írt először arról a tervezetről, hogy a jövőben felmentést lehet kapni a szegregáció, azaz a bőrszín szerinti iskolai elkülönítés általános tilalma alól. Azt írtuk, hogy a miniszter joga lesz megadni az engedélyt. A miniszter tiltakozott és helyreigazítást követelt. Ennek annyiban tettünk eleget, hogy a szegregációs tilalom alóli felmentésre nem a miniszter, hanem a kormány adhat engedélyt, továbbá a jogalkotásra vonatkozó szabályok értelmében nem biztosíthatna kivételt az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése alól. Valóban, nem biztosíthatna.

 

Ha viszont nem jogászkodunk, és nem veszünk el a szóbűvészkedésben, akkor azt látjuk, hogy a miniszter bírósági tárgyalásra utazik, hogy ott tanúvallomást tegyen a roma gyerekek elkülönítését megvalósító iskola mellett. Akkor viszont csendben marad, amikor az egyháza készül olyan iskolát nyitni, ami a roma gyerekek szegregációjához vezet. Nem úgy, amikor a parlamentből szidhatja azokat a jogvédőket, akik a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeiért küzdenek abban az országban, ahol több száz szegregált osztály működik. Amelyekből többéves tárcavezetői működése alatt egyetlenegyet sem zártak be, sőt amikor jogerős bírósági végzés írja ezt elő egy konkrét iskolával kapcsolatban, akkor eltűri, hogy az ítéletet nem hajtják végre. Pedig nála senki nem tehetne többet azért, hogy a roma gyerekek ne kerüljenek rá hatévesen arra az útra, amely a munkanélküliséghez és a leszakadáshoz vezet. Ehelyett a szeretetteljes szegregációról szóbűvészkedik. Az emberi jogok kikapcsolhatók, mint a gravitáció az ismert vállalkozó szerint. De a gombot nem ő nyomja meg, hanem a kormány – ez a jogászkodás. Marad a szegregáció – ez pedig a lényeg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.