A polgári világ ellentmondása, hogy teret nyit az egyéniség kibontakozásának, fellazítja a társadalmi szerepeket, másrészt nagy számban igényel elidegenedett tömegembereket. Sokan egyszerre ilyenek is, olyanok is. Bonyolult az élet. Az iskola élete sem egyszerű, hisz a két ellentétes igény egyszerre hat rá. Legyen személyiség-központú, nevelje a gyerekeket önálló gondolkodásra, kreativitásra, toleranciára egyrészt, termeljen az államnak és a gazdaságnak engedelmes, jól manipulálható, csereszabatos munkás- és polgártömeget másrészt. Vannak csak ilyen és csak olyan iskolák, de a többségük ilyen is, olyan is. Valamilyen mértékben.
A mértékek változnak. A nyugati világban a közoktatás tekintélyelvű, tehát szolgaelvű vonásai halványodnak, a szabadelvűek erősödnek. A szabadság ellenségei úgy vélik, hogy az egyéni mozgástér bővülésének, az emberi jogok gyarapodásának az útja, a nagyobb szabadság felé vezető út a pusztulásba vezet, az erre haladó „Nyugatnak" bealkonyul, s a szolgalelkek tömegtermelésére beállított „Keleté" a jövő. A szabadság ezen ellenségei rendezik át napjainkban Magyarországot, és ennek keretében a közoktatást is vissza kell fordítaniuk azon az úton, amelyen úgy harminc éve haladt és távolodott a szolgalelkűségtől. Ez a visszafordítás nagy hatalmi erőkifejtést igényel. Ehhez mindent központosítani kell, formalizálni, leadminisztrálni, ellenőrizni, uniformizálni, nem hagyni se időt, se teret tanárnak, diáknak az önállóskodásra.
A pedagógusok minden panasza ezzel függ össze. És ha érteni akarják, mi és miért történik velük, akkor el kell helyezniük önmagukat is a szolgalelkűség és a szabadlelkűség pólusai között. Az iskolák előtt ott állt a lehetőség és a feladat, hogy megtegyenek egy-két régóta időszerű lépést a szabadabb elvű iskola felé. Építsék fel önállóan pedagógiai programjaikat, az elidegenedett, uniformizáló osztályozási rendszer helyett készítsenek egyéni, személyre szabott értékelést a tanítványaikról, a különböző ütemben fejlődő, különböző közegből érkező gyerekeket próbálják meg együtt tartani, a lemaradókat személyre szabott programokkal felzárkóztatni ahelyett, hogy buktatással bélyegeznék meg és löknék ki őket hét-nyolc éves korukban a reménytelenségbe. Nem voltak kevesen, akik minderre készen álltak. De elegen se. Viszont sokan álltak ellent. Pillanatok alatt szétterjedtek például az osztályzatértékű egyenszövegek, melyekkel a személyes értékelést elszabotálták.
Nyilván sokan vannak a mai rezsimtől szenvedő tanárok között, akik jó lelkiismerettel háboroghatnak. És sokan, akik nem.
