galéria megtekintése

Szokjuk

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 03. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

Mivel naponta érkeznek emberek ezrei a szíriai háború elől menekülve, lassan elfeledkezünk arról, miért hagyják el otthonukat ezek a férfiak, nők, sokszor kisgyerekkel. A háború gyökereiről írtunk sokat, de lássunk most tényeket. Tegnap a mindig visszafogott Nemzetközi Vöröskereszt kétségbeesett felhívásban kérte a harcolókat, ne ítéljék szomjhalálra a civileket. A „szent háborúba” ugyanis náluk belefér, hogy leállítsák a „másik oldal” lakóterületeinek vízellátását.

A kivégzésekről, nemi erőszakról, rabszolgasorsról szóló hírek olyan mennyiségben zúdulnak ránk, hogy süketekké válunk.

Már nem is érzékeljük e tragédiák borzalmait. Azt látjuk, hogy a „művelt nyugati világ” lassan hangosabban horkan fel, ha a banditák felrobbantanak egy pótolhatatlan műemléket, mint ha lefejeznek pár járókelőt. Az éhezés, a brutalitás olyan mindennapossá lesz, hogy közönyösen tekintünk rá. Hogy van ez?

 

Képesek vagyunk megszokni ezeket a brutálvideókat, és lassan már nem is értjük, ők miért nem küzdenek meg a helyzettel. Szíria romokban van. Nincs egészségügyi ellátás, nincs orvos. Ha egy szülő felelősséget érez a gyermeke iránt – és a szülőknek mindenhol a világon a gyermekeik a legfontosabbak –, biztos helyre kell mennie. Bombamentes, ivóvízzel ellátott országba.

És mindeközben a világ leggazdagabbjai rengeteg pénzt költenek a pusztítás fenntartására.

A szupergazdagok felfegyverzik, utaztatják a „hit gyilkosait”, vagy a legmodernebb eszközökkel bombázzák őket. A szupergazdagok épp csak a békére költenek keveset.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.