galéria megtekintése

Szó után a tett

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 11. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

Németország a remény országa lett. Ezt Angela Merkel állapította meg, leplezetlen büszkeséggel utalva a hazája által bejárt történelmi útra. Kézenfekvő lenne megnevezni a reménytelenség országát is, de minek. Mint oly sokan a múltban és a jelenben, forduljunk inkább mi is Európa jobbik, szabadabb fele irányába. Mint ahogyan a menekültek is teszik.

Európai szellemiséget és politikai kultúrát, a segítségre szorulók iránti együttérzést sajnos változatlanul inkább a Lajtán túl lehet tapasztalni. Nyomokban máshol is, Magyarországon például az önkéntes segítők és a civil szervezetek, néha egy-egy rendőr részéről. Tisztelet nekik. Jellemző azonban, hogy magyar kormánytag először csupán jó tíz nappal a történtek után mondta ki, hogy egyáltalán sajnálja a Parndorf mellett egy kamionban megtalált 71 halott embert. Ez éppen a Népszabadságnak adott interjú során történt meg, többszöri rákérdezésre, mondhatni, erkölcsi nyomás alatt.

Szijjártó Péter azonban nemmel válaszolt arra a kérdésre, megnézte-e egyáltalán a hároméves szíriai kurd kisfiú partra sodort holttestét ábrázoló fotókat, amelyek sokkolták a világ közvéleményét. A magát vallását gyakorló katolikusnak mondó miniszter a jelek szerint nem követi Ferenc pápa útmutatását. De hát miért tenné, Magyarországon püspök is van, aki úgy gondolkodik, mint a kormány. A magyar állam hivatalos álláspontját az jellemzi, hogy az úgynevezett köztévében tilos gyermek menekülteket mutatni. (Külön kérdés, hogy akkor a Röszke mellett többek között egy kislányba is belerúgó magyar családanya cselekedeteit meg lehet-e mutatni az ideológiailag ingatag alapokon álló nézőknek. Még a végén megsajnálják a kislányt vagy a gyerekével a karjában felrúgott futballedzőt...)

 

A magyar kormányfő talált időt rá, hogy megszemlézze a Mórahalom mellett épülő kerítést, de arra nem, hogy átnézzen Röszkére, a villany és víz nélküli gyűjtőpontra, vagy kiugorjon a Keletihez. Ezzel szemben Angela Merkel csütörtökön Spandauba látogatott, ahol szíriai menekültek ölelgették, és készítettek vele közös fotókat. Egy szelfi persze nem old meg semmit, mégis, a németek valahogy könnyebb szívvel viselik tőle a terhet, a menekülteknek pedig olyan érzésük van, hogy végre olyan helyre érkeztek, ahol nekik is lehet élni.

A nyugati politikusok is gyarló emberek. Ők is mondanak butaságokat, ők is a közvélemény-kutatási adatok alapján változtatgatják a véleményüket. De képtelenek olyan könyörtelen ridegséggel beszélni szerencsétlen emberekről, mint a magyar kormány tagjai, köztük egy lelkész. Történészek szerint az intézményes gyűlöletkeltés elengedhetetlen előfeltétele volt 1944 borzalmainak. A Horthy-rendszer korifeusai nem tudták, hová vezet majd az évtizedeken keresztül használt kirekesztő retorika, no de azóta, gondolná az ember, okosabbak lettünk. Hát nem. A magyar kormány által keltett hangulat egyenes következménye a rugdosás. Belegondolni is rémes, mi történne, ha kezükben fegyvert tartó magyar embereket ragadna így el az indulat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.