Büszke lehet a kormány a rendőrségre. Nem kevés energiájukba kerül a napokban fenntartani a rendet a Keleti pályaudvar környékén. Nekik senki nem írta meg előre, mint valami miniszteri beszédet, hogy mit mondjanak az ott felgyülemlett szír, afgán és más nációk képviselőinek, hogy például kedden miért nem engedik őket tovább Németországba papírok nélkül, ha sorstársaik közül több mint ezret hétfőn simán elengedtek. A Készenléti Rendőrség törzsőrmestereinek és főtörzsőrmestereinek a tűzvonalban kell rögtönözniük. Kitalálni, hogyan lehet lecsillapítani és megnyugtatni a háborgókat, elmagyarázni nekik, hogy tegnap még úgy volt, ma meg már máshogy van. Egy ilyen országba érkeztek.
Büszke lehet a kormány a rendőri vezetésre is. Lojálisak. Tőlük nem tudhatta meg senki, ki döntött arról, hogy hétfőn nem kell ellenőrizni a nemzetközi vonatokra felszállókat a Keletiben, Győrnél vagy Hegyeshalomnál nem kell letessékelni az útlevél és vízum nélkül utazókat, mint addig. Szó nélkül végrehajtották és végrehajtatták a törvénysértő parancsot. Egy napig kénytelen-kelletlen szemet hunytak a schengeni szabályok tömeges megsértése felett, hogy aztán vaskövetkezetességgel próbálják betartatni ugyanezeket.
Megtehették. Mögöttük állt a hatalom. Lázár János, Giró-Szász András és Magyar Levente külügyi államtitkár szavaiból utóbb világosan kiderült, a rendőrök nem maguktól nem tudták, mi lenne a kötelességük. Ami persze egy jogállamban nem mentené fel a tábornokokat a felelősség alól.
