„Barna műbőr ülés, / rajta firka, nem veszélyes.”
(Balaton: Esti kép)
„Minket mindenki utál. Ne nézzen úgy, hát maga is pontosan tudja, hogy minket mindenki utál, akkor is, ha nem nagyon vagyunk ott a leggyűlöltebb magyarok között, a politikusokkal, a bankárokkal meg az újságírókkal egy sorban. Sőt még jobban is gyűlölnek, mint a politikusokat meg az újságírókat. Minket már be sem vesznek a sorba, annyira egyértelmű, hogy a megvetettek között vagyunk. A politikustól legalább lehet várni valamit, például, hogy ha telelopja a zsebét meg a családja zsebét meg a haverjai zsebét meg a kertitörpéje zsebét, akkor előbb-utóbb, legalább négyévente valami jót is megpróbál tenni, ahogy jönnek a választások, mert eszébe jut, hogy még nincsenek megfelelően telelopva azok a zsebek. Persze tudom, hogy naiv vagyok, mindig naiv voltam.
Na de elég, elég a vinnyogásból: döntse el, hogy akkor most nyolcezer a helyszínen vagy tizenhatezer csekken. Icukám, leszállok az úrral itt a téren, keresünk egy ATM-et, nincs nála készpénz, se fényképes igazolvány. Nem kell rendőr, Icukám, elsétálunk az automatáig az úrral, amúgy is mocsok meleg van. Egyébként én nem is értem magát, elindul otthonról egy fillér meg személyi nélkül egy lejárt bérlettel? Maga szerint én élvezem ezt? Jó, látom, hogy maga szerint sem élvezem, de maga legalább most kifizeti jól ezt a pénzt, hazamegy, és otthon szid minket, amitől még jobban utál majd minket mindenki.
