galéria megtekintése

Színtévesztők

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 14. számában
jelent meg.


Kriván Bence
Népszabadság

Repeszt, hasít, dübörög. Ezek a legelfuseráltabb igei képződmények, amelyekkel a magyar gazdaság jelen állapotát és menetirányát jellemezni szokta a kormányzat és sajtója. Szerda reggel még az ipar és az építőipar emberfeletti teljesítményéről zengett örömódát a nemzeti hírcsatorna, hogy aztán a hazai össztermék éves szinten 3,4 százalékos előretörésének dicsőítésébe csapjon át. Nincs ezzel baj, ezért fizetik a hírszerkesztőket, a hírolvasók pedig gépiesen, érzelmességtől mentesen, az elvárt selymes, meleg hangon továbbítják az üzenetet az éterbe vagy ahová csak kell.

Mert jók vagyunk. És ez így igaz, kár is lenne tagadni. Hogy miként lehetnénk jobbak, annak megválaszolására rendre olyanokat hívnak a stúdióba, akik a selejtes kérdésre selejtes választ tudnak adni. A szemünket kiszúró sületlen válaszokért persze nem a közmédia fizeti a gázsit, ők vendégként hívják be a megmondóembereket. Máshonnan csurran-cseppen a pénzecske. Ahogy a Magyar Nemzeti Bank is képes 1,8 milliárd forintot kidobni az ablakon, hogy megtudja, vajon mit is gondolnak az emberek. Mert az utcáról nyilván nem hallatszik be. Mit számít, hogy a „tájékozódási tenderen” a Századvég másfélszeres árat ajánlva lesöpörte egyetlen még indulni merészelő vetélytársát, amelynél ráadásul még a szakmai tudás is megvolt? Semmi kétség: az adatok hitelesek lesznek. Ennyi pénzért parasztvakító, a megrendelő igényeit maximálisan kielégítő információs bázist lehet felépíteni és működtetni. Csak az a kérdés, meddig?

A konstruktőrök – véletlenül sem összetévesztendők a manipulátorokkal – mindig szívesen mennek szájba rágni az adatokat, hiszen munkaidőben vannak, ezért fizetik őket, ha áttételesen is. Félreértés ne essék: közpénzből. A közönségkutatók meg majd csak találnak egy olyan korosztályt és idősávot, ahol kiemelkedő nézettséget érnek el, mondjuk a 93–94 éveseknél, meg nem bántva persze közülük a józanul gondolkodókat. A lényeg a pozitív visszacsatolás, a megrendelő igényei szerint. Erre fizetnek, nem is rosszul.

 

Mára a rendszer kitermelte magából a „minden fantasztikusan jó, leckét adtunk Európának” mottó alapján működő emberkéket. Akiknél a tényfeltárás helyett a tényfüggetlenség az alap. Akik a fősodortól eltérő külhoni véleményeket a mi pénzünkön próbálják orbanizálni. Gombnyomásra cserélhető ifjú emberekről van szó, akik a szakmát makogják ugyan, de igazságosztásban élen járnak. Ha kell, fekete-fehértől rózsaszín újsághoz szegődnek.

Hogy aztán dörzsölgethessék a szemüket majd a valóság láttán, mint az egyszeri ózdi közmunkás, aki nem tudja megszokni az orrnyergén kényszerűségből viselt hipermodern „videjós” okulárét, amely a napi robot képeit továbbítja az önkormányzat szégyenletes kukkolóinak. Mert ne feledjük, lehet papolni munkaalapú társadalomról és robogó gazdaságról, de mindez hitelessé csak akkor válik, ha Varga Mihály és a parlagfűt kaszáló ózdi roma szemüvegén át ugyanazt a képet lehet majd látni. Jó lenne ide is felnőnünk egyszer.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.