Claus Peymann már előadás közben kikacsint közönségére, kifigurázza saját nagyságát, de kétséget sem hagy afelől: tudja, hol a helye a német színház történetében. A csúcson. Ez már csak a tiszteletkör. A 78 éves rendező, berlini színházigazgató január végén a bécsi Burgtheater színpadán olvasta fel azt a három egyfelvonásos darabot, amelyet Thomas Bernhard írt róla azokban az időkben, amikor Ausztria leghíresebb színházának volt Peymann a vezetője. Pedig micsoda konfliktusai voltak!
A leghíresebb botrányt a budapesti Kamrában jelenleg is látható Heldenplatz ősbemutatója hozta. Bernhard drámája könyörtelenül számolt le az osztrákok önámításával, hogy a második világháború alatt áldozatok lettek volna: aki így gondolja, az most is náci, és hát szerinte azóta is náci egész Ausztria. A köztársasági elnök tiltakozott, a politikusok cenzúrázást követeltek, a bulvár- és jobboldali lapok nyíltan uszítottak a premier megzavarására. A darab végül a Burgtheater egyik legtöbbet játszott előadása lett. Rendezője 25 évvel később a „Claus Peymann vesz magának egy nadrágot, és elmegy velem enni” című darabbal üzeni Bécsnek: a csatákat újra megvívná, mert értelmük volt, csak egykori és mostani dühét ne vegyétek annyira komolyan.
Schilling Árpád dühére nem lehet legyinteni. Rendezők ritkán teszik ki magukat a színpadi létnek. A Krétakör alapítója Lúzer című legújabb darabjában azonban a saját bőrét viszi vásárra. Képletesen és szó szerint is meztelenre vetkőzteti önmagát. Schilling helyét keresi egy ignoráns közegben, mondanivalója van, de bevallása szerint nem találja eszközét annak, hogy meg is hallják kétségbeesését, hogy hatására az állapotok megváltozzanak. Pedig próbálkozik politikai beszéddel, vulgáris jelenettel, prózával, énekkel, humorral és komolysággal. Schilling kegyetlen 80 percben röhögi ki kamuként a hazai művészek számára nyíló külföldi lehetőségeket, és mutatja be, hogyan csapják be előtte a legtöbb ajtót, míg a kevés nyitva hagyott lehetőség az önfeladással egyenértékű. Schilling saját darabjában nem színházigazgatóként jelenik meg, hanem lúzerként, akit vénségére bepelenkáznak és állami giccsdíjjal némítanak el.
