galéria megtekintése

Szimbólum

7 komment


Hargitai Miklós

„1994-ben, abban az időben, amikor Kónya Imre hetente avatott egy rendőrőrsöt, amikor a Köztársaság térről sosem volt pincék ásatását közvetítette az MTV, akkor Schamschula úr ökörsütéssel, frissen sütött kenyérrel és mazsorettek felvonulásával, fellobogózva ünnepelte a kormány legújabb vívmányát, az M0-s körgyűrű első szakaszának átadását. Nem baj, hogy az autóút nem volt kész, nem baj, hogy se leállósáv, se elválasztósáv a két útpálya között, a körgyűrűt a kampányban át kellett adni. Emiatt hónapokkal előrehozták a időpontot, kihagyva korlátot és minden biztonsági intézkedést, azóta több mint 50 embernek kellett meghalnia a halálúton" – írta 2000-ben a vonatkozó internetes szakmai fórum az Antall–Boross-kormány jelképéről, a használhatatlanul és csak nyúlfarknyi hosszban elkészült autó­útszerűségről.

Azóta mindegyik kabinetnek volt szimbóluma – némelyik magának kereste, némelyikre csak ráragadt, mint Hornékra a Tocsik-ügy, Orbánékra a „szőlőbányák" vagy a közvetlen utódaikra a kakaóbiztos számítógépek. A jelenlegi garnitúra önként vállalta azt a feladatot, hogy jelképet választ a kornak, amelynek az erőforrásait szabadon költhette – szinte – bármire: találékony és némiképp önkritikus módon a Várkert Bazárra esett a választás, amely a 2014-es kampány áldozataként szintén koraszülött lett, ezért újra és újra életre kell delejezni további százmilliók és milliárdok elköltésével.

Szimbólumnak tökéletes, hiszen sem szükség nem volt rá (ebben a látványosan széthulló országban biztosan nem állt semmilyen állami beruházási prioritási lista élén), sem megcsinálni nem sikerült rendesen, sem a költségterv betartása nem jött össze. De legalább a klientúra kifizetése maradéktalanul megvalósult általa: ez is valami. Viszont Lánczi András udvari politológus – ő az a típus, aki bármit hajlandó jobban tudni, ha megfizetik – talált valamit, ami ennél is sokkal meggyőzőbb: szerinte nem is a rock helyett immár abszurd humorral szórakoztató budai műintézményről, hanem egy elvontságában is nagyon valóságos alakról, a korrupcióról kellene megmintázni az Orbán-rezsim emlékművét.

 

A magyarázat önmagában egyetemi katedrát érdemelne: „Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Ennél nincs följebb, az utókor politikai elemzői már csak morzsákat csipegethetnek Lánczi asztaláról.

A professzor szerint a Fidesz korrupciója nemzeti korrupció, mert nemzeti érdekeket valósít meg a közjavak irányított áramlásával. Akkor tehát az a nemzet érdeke, hogy mindig Orbán Viktor aktuális barátai nyerjék a legtöbbet (és ha a főnök valakivel összevész, akkor az illető onnantól már ne nyerjen semmit, szintén nemzeti érdekből) – hát nem briliáns? Tehát bizonyára a közjót szolgálja Vajna adókímélő kaszinómonopóliuma az állami bank hiteléből fölvásárolt kertévével, mint ahogy közérdeknek számítanak Mészáros Lőrinc elgurult milliárdjai, Lázár János dohánnyal kitömött barátai, a Rogán család ingatlanjai, meg a mindannyiunk közös erőfeszítésével saját lábra állított politikussarjak is – miért nem gondoltunk erre eddig?

Hát tényleg csak az irigység beszél belőlünk?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.