galéria megtekintése

Szijjártó bukása

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 25. számában
jelent meg.


Tóth Ákos
Népszabadság

Eljött az ideje annak, hogy hazánk ifjú külügyminisztere leüljön hivatali szobájában, tekintetével végigsimítsa a számára kedves berendezéseket, elmerengjen néhány pillanatra a vitrinben elhelyezett futballkupákon, fölidézzen egy-egy emlékezetes momentumot, azt például, amikor magát három védőn átdriblizve és a tárcához emelt társaival kényszerítőzve védhetetlenül csavart a jobb fölsőbe, aztán fölálljon és becsukja maga mögött az ajtót. Aztán soha többé oda be ne tehesse a lábát.

Szijjártó Péter külügyminiszter, aki szíve szerint egyszerre tárná ki a szívét az egész világ felé, mert akkor talán nem érné olyan meglepetés, hogy Orbán Viktor tegnap még keletre akart nyitni, ma délre, holnap meg biztosan észak felé, fura módon nem a végletesen elhibázott külpolitika miatt került menthetetlen helyzetbe, holott az is nagyon indokolt volna, hanem annak az átláthatatlan szövevénynek a következményeként, amelyből egyenes út vezet a családi segítséggel összerakott luxusházhoz és a kivagyi élethez, amelynek forrását valahogy mindig magyarázni kell, mert sehogy sem tűnik természetesnek.

Ebből a ködből kavarog elő a rejtélyes kapcsolat a Quaestor vezérével, aki Győrből irányította a magyar külügy keleti nyitásainak kereskedőházait, ebből a ködből kavarog elő annak oka, hogy a Szijjártó Péter által vezetett Külügyminisztérium épp a régi ismerős tulajdonolta Quaestornál fialtatta a pénzét – a köz pénzét – olyan kötvényekben, amelyekről ma már tudjuk, hogy semmit nem érnek. Ebből a ködből tolulnak elő azok a kérdések, amelyeket szinte lehetetlen a mai információink alapján megválaszolni: vajon mennyire természetes az, hogy a külügy brókerházakba viszi a közpénzt?

 

Vajon azért tette be a pénzt a Szijjártó Péter vezette minisztérium a baráti Quaestor értéktelen kötvényeibe, hogy betömködje a már meglévő lyukakat? Vagy talán azért vette ki a végső bedőlés előtt, mert a baráti Quaestor baráti vezetője csak úgy barátilag figyelmeztette? Ha így van, és barátilag figyelmeztette a csődre, akkor vajon a Külügyminisztérium nem érezte szükségét annak, hogy barátilag figyelmeztesse azokat, akik nem állnak annyira baráti kapcsolatban a Quaestor vezérével, Tarsoly Csabával, viszont kissé kevésbé kivagyi életet élnek, mint ő és barátja, a külügyminiszter? Vajon honnan veszi a bátorságot ahhoz Szijjártó Péter, hogy...

Hagyjuk is ezt. Hát honnan venné? Onnan, ahonnan mindegyikük. Az érinthetetlenség magabiztosságából, Orbán Viktor óvó karjából, a sűrű és misztikussá váló ködből, ahonnan eredeztethető minden, ez az egész katyvasz, amelyből rejtélyes módon tűnnek elő mindenféle emberek, akiket a keleti szél, meglehet, épp a külügyi tárca élére sodor, hogy ott kártyázzanak a pénzünkkel, és a végén azon töprengjenek, hogy az új luxusházukban, pedig a miniszterelnök javaslatára épp azért vették, végül egyetlen külföldi minisztert sem tudtak fogadni, holott olyan szépen elterveztek mindent, szinte már látták maguk előtt, ahogy a vendég jóllakottan lebeg a medence vizében.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.