Most is csak ugyanaz a szomorú kör. Pedig még emlékszem, amikor Matolcsy György a szociálliberális időkben fideszes álcivilként évi százmilliárdos lakossági energiahatékonysági támogatásért verte az asztalt. Kikezdhetetlen érveléssel: a Kádár-kockák lakói csak Putyin zsebét tömik, a tőle kapott gázzal pedig az utcát fűtik. Egy szép és jövőbe mutató országos lakásfelújítás tízezernyi munkahelyet is teremt. Igaza volt: a szociálliberálisok „csak" tízmilliárdokat fordítottak e célra évente. Igaz, főleg a panellakókat szerették, a többieknek morzsák jutottak.
II. és III. Orbán uralkodása idején – szokás szerint – ez is úgy omlott össze, hogy mindenki felelős volt, csak a Fidesz nem. Kacifántos magyarázkodásaik végén a nép már szinte hálát rebegett sanyargattatásáért.
Volt itt minden, mutogatás, hitegetés, nyugtatgatás, offshore-ozó kamuállamtitkár, filléres kiírások és az ezt szükségszerűen követő kudarckezelés. Ja, és Lázár János egy mellékmondattal átrakta a lakosságnak belengetett százmilliárdos EU-forrást a kormányépületek felújítási kasszájába. Ezt először az EU-ra fogta, majd Brüsszel tiltakozása után magára vállalta: igenis, szerinte nem jár „ingyenpénz" lakásfelújításra, mert ez az embereknek jó, vegyenek fel rá hitelt („visszatérítendő támogatást"). Abba már nem bonyolódott bele, hogy elvei miért nem érvényesek a kormányra, neki miért jár a lakossági ingyenpénz. Megtudhattuk viszont, hogy az uniós összeg csak panelosoknak járna (ami nem igaz), így csupán a családi házban lakók védelme érdekében nem kap senki semmit. Szavai szerint a panelokat amúgy is el kéne dózerolni, lakóikat hűs, családi otthonokba költöztetve.
