Szép álmokat, Rio!

Az olimpia sikerét még most is sokan megkérdőjelezik, hiszen az építkezéseket éppen hogy csak sikerült időre befejezni Rióban. Az olimpiai faluban a beköltözés után is több épületben szivárgott a gáz, ömlött a falból a víz, és rövidzárlat miatt többször is tűz ütött ki. Közben kiderült, hogy a nyíltvízi olimpiai helyszínek Rió pöcegödrei. Szó szerint. És ott az orosz doppingbotrány: az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy mi lesz az orosz sportolók sorsa.

A mostani játékok az egyik legellentmondásosabbak is, hiszen miközben az olimpiai láng megérkezett Rio de Janeiro államba, dühös tüntetők vonultak – sokadszorra – utcára, azt nehezményezve, hogy a kormány milliárdokat költött a grandiózus eseményre, holott számos pedagógus hónapok óta hiába várja a fizetését. A békés demonstrációt könnygázzal és gumilövedékekkel némították el. Néhány kilométerrel arrébb, mindeközben emberek tömegei ünnepelték, hogy valóra vált a régi álmuk: Brazília olimpiát rendezhet.

Egy Budapesten élő – a játékokat vegyes érzelmekkel váró – brazil csillogó szemmel mesélte a minap, hogy amíg 2009-ben Riónak nem ítélték a rendezés jogát, nem értették, hogy miként foszthattak meg az olimpiai álomtól egy olyan sportszerető népet, mint a brazil. Az emberek nyilvánvalóan nem a mérhetetlen költekezésre, és a pénzek elsíbolására vágytak, hanem arra a közösségi élményre, arra a több hetes ünnepre, ami az olimpia esszenciája.

A braziloknak most nagyobb szükségük van erre az eufóriára, mint valaha. Évtizedek óta nem tapasztaltak olyan válságot, mint a jelenlegi. Választott elnökük a kirúgás szélén, az országot egy rendkívül népszerűtlen államfő vezeti, a gazdaság rosszul teljesít, a munkanélküliség nő, csakúgy, mint a kilátástalanság.
Szurkoljunk ezért a magyarokon kívül a braziloknak is, hogy komolyabb incidensek nélkül meg tudják élni ezt az álmot, és ne verejtékezve kelljen felriadniuk belőle.

Hogy a végén velük együtt örülhessünk.