galéria megtekintése

Szemlélet

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 23. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

Unortodox jegybankelnök akkor is meglepi a piacot, ha erre nincs is szükség. Egy konzervatív jegybankárnál az a minimum, hogy ne érezzen kéjes örömöt, ha váratlan döntésre kényszerül. Matolcsytól azonban ez a szemlélet messze áll. Ő már több mint négy éve vívja furcsa harcát a nemzetközi pénzpiacok ármánykodó erőivel.

Lehetett volna ezerféle módot találni arra, hogy úgy érjék el a 2,1 százalékos kamatszintet és jelentsék be a ciklus végét, hogy nem okoznak kisebb piaci zavart, és nem kockáztatnak egy nagyobbat is akár. De legalább így látszik, hogy biztos kézben a kormány.

Helye a bírálatnak ebben a rendszerben amúgy sincsen, pláne, ha az összes adat a korábbi döntéseket igazolja. Ha meg nem, akkor nem beszélnek róla.

 

Bár a jegybank most 17 oldalas öndicsőítő kiadványt szentelt neki, nem kell sokat magyarázni: az alacsonyabb kamat jobbat tesz az országnak, mint a magasabb.

Talán még akkor is, ha ennek az ára a sokkal gyengébb forint – bár erről a devizahiteleseknek lehet más a véleményük.

A 2,1 százalékos alapkamat bevezetése azonban nemcsak jegybanki érdem, hanem sok tényező együttesének következménye. Ez a kamat nem jöhetett volna létre megfelelően kedvező befektetési és inflációs környezet, valamint az Európai Unió hiánycsökkentést követelő, de adóemeléseket és megszorításokat (pardon: takarékosságot) elérő politikája nélkül. Az, hogy meddig lehet ezen a szinten tartani a kamatot, ugyanúgy e tényezők változásától függ majd.

Matolcsy György érdeme, hogy eddig jól érezte, mikor fordul a szélirány – az óvatosak később engedték volna ki, és előbb vonták volna be a vitorlákat, de látszik: kár volt félni. Nem jött a vihar.

Eddig.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.